Szép magyar versek
GondolatokReményik Sándor:Egyszer talán majd mégis...
Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz
És akkor, aki visszatérni bír,
csak visszatér megint a régihez.
A régi hithez, a régi házhoz –
ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
és számon mit se kér, kit se átkoz.
A mappás talán új térképet ír,
de másként minden régiben marad,
csak egy darabig sok lesz a friss sír.
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
a föld valahogy döcög majd tovább,
és lassú erők lemossák a vért.
Radnóti Miklós: Május
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Radnóti Miklós: Május
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram.