LostGirl blogja

A csillagok táncot járnak az égen,a hold fenn ragyog csodaszépen.

Csak egy percre jöttem zavarni,hogy tudd nagyon szeretlek téged.
Mi ketten,együtt ragyogunk a csillagos égen.
A csókod mint a perzselő tűz
Minden gondot elűz.
Imádok a karodba bújni!
Néha hagyni benne egy-két könnycseppet hullni.
Kedvencem amúgy a mosolyod 
Vagy amikor a nyakamat átkulcsolod.
Esetleg az,mikor a homlokomra lehelsz egy csókot,
Mikor össze-vissza szórod a bókot.
Ha megfogod a kezem
Körém rózsaszín felhő terem.
Egy szó,mint száz 
A paklimban te vagy az ász!
Jóéjt egyetlen szerelmem
Örökre beléd szerettem.

Kopognak az esőcseppek a betonon,
Egy ember szomorkodik a peronon.
Szemeivel pásztázza a pályát.
Tekintete keresi a párját.
Egy hívást kap.
Halk szuszogást hall.
A lány az,s a következőt mondja;
Fordulj meg szerelmem! Itt vagyok!
Ez a mondat a szomorúságát ontja.
S ahogy hátrafordul,körbenéz,karját kibontja.
S egy ölelésben összefonódnak.

Fáradtságtól csillogó szemek várják a buszt.
Mindenki úgy érzi magát,mint valami túsz.
A nap még fel se kelt
De már a végállomáson egy gyerek felesel.
Egy hajléktalan mellett pedig állnak az üres felesek.
Ennek nem tréfa a fele sem.
Ez az én városom,körülbelül mint egy gettó.
Mindenki imádkozik,hogy egyszer megnyerje a lottót.
S elhúzhasson a nyomorból,mert mindenkinek elege van az üres gyomorból.
A fizetésről meg csak annyit,hogy megkéne valakit csapni.
Emberek mennek iskolába,vagy tegyük fel gyárba, és az a legfőbb vàgyuk,hogy este ledőlhessenek végre az ágyba.