Én, aki nem illek ide

visszakerültem megint a fosba, ahol a saját gondolataim nem engednek másokhoz... ahol a körülmények szabják az országhatárokat... ahol nincsen szavam, pedig rengeteg lenne... ahol nincsenek korlátok, és egy szikla peremén állok... sokkal jobban félek a magasban, ha nincs mibe kapaszkodni... ahol nem tudom, hogy előre nézve, vagy hátat fordítva félelmetesebb... és hogy minél magasabbra mászok, annál nehezebb lesz majd lenézni... 

talán csak elvesztettem az irányítást az életem felett...

KOSIKK - Slow Motion

Hozzávalók: 

- olaj

- só

- szív

- bizalom

- empátia

- egy marék magabiztosság

- töménytelen jóindulat

- aprított logikus gondolkodás

- őrölt ésszerű érvek

Elsősorban fontos megemlítenem, hogy csakis kellő türelem, és rááldozott figyelem nélkül sikerülhet.

Először is vegyünk egy maréknyi magabiztosságot, és sózzuk ízlés szerint. Kezdjük el forrásban lévő vízben főzni. Adjuk hozzá az összes jóindulatot. Kóstolgassuk sűrűn, nehogy elfelejtsük az ízét.

Hagyjuk, hogy magábaszívjon minden jóindulatot, majd tegyük a mélyhűtőbe pár napra, így megtartja jellegzetes zamatát.

Közben készítsük elő az apróra vágott logikus gondolkodást és szórjuk meg finomra őrölt ésszerű érvekkel.

Ezeket kezdjük el olajon pirítani, amíg ki nem párolog belőle a szerencse, majd rakjuk takarékra. Fontos, hogy fedő alatt pároljuk, mert így tartjuk fenn a kíváncsiságot.

Mikor már látjuk, hogy a gondolkodás nincs a felszínen és az észérvek is átlátszóak, aprítsuk bele az előkészített együttérzést és reszeljük bele a bal szívkamránk.

Ízlés szerint fűszerezhetjük vörösborral, marihuánával és szexxel.

Mikor már az ízek eléggé összeértek, adjuk hozzá a maréknyi fagyasztott sós önbizalmat, és kevergessük, míg folyós nem lesz.

Minnél gyorsabban kevergessük, különben elszáll a varázs.

Ha a folyós állapot bugyogni kezd, ideje hozzáadni  a lehető legtöbb bizalmat, majd addig kevergetni, míg meg nem keményszik és ki nem hül.

Tálalhatjuk jól moderált verbális eszközökkel, vagy trágár kulturálatlan viselkedéssel egyaránt.

Jó étvágyat hozzá!

Karl Lagerfeld, egy elhúnyt német divattervező magyarra fordítva azt mondta egyszer: "Aki melegítőnadrágot visel, az elvesztette az irányítást az élete felett." 

Csípem a melegítőt... 

Nem sokan voltak úgy, hogy sétálnak félrészegen a semmiben a fasoron, a macskakövesen, és mikor már megszokná a sötétet a szemük, egy csavartcigaretta parazsának fénye izzik fel a szájuk előtt, a két szemük közt, és megintcsak annyit sem látnak, mint azelőtt.

Nem sokan ültek le a kukoricás és a búzamező közt éjféltájt a fűbe ezeket a sorokat megírni.

Nem sokan voltak 1200 kilóméterre mindentől tehetetlenül messze, megtévesztően beszélve mások nyelvét, mintha ide valósiak lennének.

Ide kijövök máskor is. Úgy érzem itt nincs külvilág, csak a zene a fülemben, én és az érzelmeim, nem akar semilyen behatás érni, nincsenek mások által kreált gondolataim, nem érint meg a világ megtöredezett posztmodern semmirekellő mondanivalója, életcélt közlése.

Nem sokan gondolják így.

Nem sokaknak hoz felüdülést a magány.

Nem sokaknak adnak ihletet a letargikus deep zenék, amikre az egyik barátom azt mondja, olyan, mintha víz alatt hallgatná őket.

Nem sokan bámulják a földet séta közben, mikor a természet lágy öle eléjük hajtja legszebb lombkoronáit, és a táj kivételesen szép látványt nyújtana.

Nyugi, láttam már ezerszer... Amúgy sem látom a mobil fényétől. 

Nem sokan mentek el járni éjféltájt egy cigivel, meg egy sörrel a kezükben a világ legutolsó falujából a semmi felé tartva. 

Nem sokakon van éjféltájt rövidgatya...

Nem sokan olyan hülyék, mint én...

Úgy érzem, rég elvesztettem az irányítást az életem felett.

MYSTXRIVL - Blvck Rvin