Tűrheted

Tűrheted némán, hogy tied vagyok,

s ha megunod, nekem szól majd a dalod.

A csöndből zaj leszek, én jól tudom,

hát üssük a dobot, most azt akarom!

 

Zengjen a cintányér, égjen a tűz,

az álomból ez minden csenet elűz.

Daloljunk, kacagva múljon a perc,

ne kelljen eltitkolni azt, hogy szeretsz.

 

Üdítő változás a csend után,

jöjjön hát szépen egy hanghullám.

Mosson el minket a végtelen,

ne higgyem azt, hogy csak képzelem.

 

Azt, hogy vagy nekem, tudja meg más,

hogy szívem már szeret, az nem vitás.

Ne legyen csak miénk ez a dolog,

világgá kiáltom: Boldog vagyok!

 

Küzdeni fogok, hát add meg magad!

Nem vagy te nekem túl nagy falat.

Bekaplak egészben, ha úgy akarom,

szóljon, hát ezentúl rólam dalod.

 

Akarom! Nem hagyom én el magam.

Viszonozom neked, amit kaptam.

Ha csönddel ütsz ide, visszakapod,

egy ezüst dobbal, majd nagy zajt csapok.

 

Megőrjít engem a "nem akarom".

Mindig csak az legyen, hogy "csak hagyom".

Kívánlak, akarlak jól tudod rég.

Mi kell még neked? Tudja az ég...

 

2014. tavasz           ... ma találtam egy papír darabkán :))  ( mind a kettőt )

 

Majd adok én neked jó nagy csöndet,
a lábas a fejeden csörömpölhet,
aztán, majd csendesen dalolhatod,
hogy nem ezt akartad, mégis ezt kapod.