Nyissátok meg szíveteket

Nyissátok meg szíveteket déli harangszóra,
nyissátok meg fületeket, mit susog a holnap.
Hallgasd csendben, jusson hozzád így a sok-sok szóból,
ne maradj ki ezek után soha se a jóból.
 
Egy tündöklő délután érkezik a posta,
egy tündöklő délutánt álmodsz a homokba.
Várat építesz magadnak a jó érzelmekből,
nevetés hallatszik majd a fellegekből.
 
Rád szórja a fényét minden tündöklő szép álom,
benne magadat, s magamat gyakran megtalálom.
Élvezzük csak gondtalanul mi az együttlétet,
örömruhát ölt a perc a mindenségnek.
 
Így találod magadat meg majd az én karomban,
a szabad akaratot elhozza a holnap.
Nem kell minden úgy csinálni, ahogyan azt régen,
meggyulladt már sok sok csillag odafent az égen.
 
Világít már az ő fényük, világít, mint hajnal,
nem vagy rab te többé, se éjjel, se nappal.
Azt teszed, amit csak akarsz, szavad meg van váltva,
kitárták már a kaput élhetsz csak a mának.
 
Élvezheted végre önmagad a percet,
megérintheted azt, aki neked tetszett.
Felszabadult végre a tested a vágytól,
szeretve vagy most már sok-sok jó baráttól.

2013. július 22.  ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )