Napfényben

DJ•  2014. november 30. 15:26

Emelnék én még rajtad egy nagyot,
amíg ezt nekem jó szívvel hagyod,
hogy fellegekig érjen a kedvünk,
egymásra nézve jókat nevessünk.
 
Vidám percekkel teljen a holnap,
mert a mi sorsunk végén is pont van,
huncut napfényben csillogó jóslat,
holddal karöltve szépen dalolgat:
 
Csillagos estről távoli égen,
ahol a lelkem megérint téged,
karöltve együtt lépünk a fénybe,
egybeolvadva a mindenséggel.

2014. november 30. ( Egy haiku ihlette. )

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DJ2014. november 30. 17:47

...érdekes gondolat :)

Bugatti3502014. november 30. 16:31

...megmagyarázhatatlanul, de mégis ez az igazság, hogy egy háborús év vége jut az eszembe...pedig szép ez a vers!:)