Hidd el

Hidd el, én is érzem közöttünk a falat,

amit a rossz szomszéd néha elénk felrak.

Fű, fa, madár ének őrizte álmodat,

hogy együtt voltunk, az nem volt áldozat.

 

Szólít a gitár, s én jöttem újra,

hogy éneked terjesszem, ne nézz a múltba.

Vártam a csodát, elért a dalod,

az  ősi zene, csak nekünk dalolt.

 

Csendesen égett, lassan a lélek,

lemondani nem tudott, nem voltak fékek.

Szerető szívedhez egy kulcsot találtam,

öleltelek én, a ringatást vállaltam.

 

Jól tettem? Nem tudom, de te is akartad,

a tűz nem égetett úgy, mint a pokolban...

Kedvesen gyengéd volt, önzés nem volt benne,

jól tettük remélem, nem fagyunk meg tőle.

 

2013. július 11.  ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )