Engednék

Mélyen a szemedbe szeretnék nézni,
érinteni akarom a testedet,
hallani volna jó most a sóhajtásod,
és érezni, amint szíved megremeg.
 
Egy ideje már a csókodra vágyom,
a mai nap ezt végre beismerem,
ha karjaid közt érne az álom,
az felülmúlná minden tervemet.
 
Hová tűnt a "Nekem nem kell senki!"
és a "Jól érzem magam egyedül."?
A gyermekded büszke dacosságom,
a lényemről ma végleg lekerült.
 
A könnyed kis játék komolyra fordult,
ma már nem nevetek rajtad, s magamon,
engednék a szíved óhajának,
ha azt súgnád, hogy te is akarod.

2015. július 19.