Ember, te sem vagy ártatlan

 

Kereszt feszül a vállamon,

az életemet vállalom.

Furcsán nézel rám, tudom jól,

nem vagyok én sem apostol.

 

Nem hirdetem itt az igét,

mert közeleg a szent húsvét.

Nyugtasson hát meg a tudat,

nem döngetek vas kapukat.

 

Belépek, ha beengednek,

örülök a kegyelemnek.

Kint maradok, ha zárva van,

a kérésem is ártatlan...

 

Nézz rám, csak úgy, mint emberre,

ne úgy, mint egy nagymesterre,

ki megmondja, hogy mit csinálj,

életed, hogy lesz majd vidám.

 

Neked kell ezt eldöntened,

akarod, vagy mégsem mered,

rábízni Istenre magad,

elfogadni, amit ő ad.

 

Húsvét ünnep jön, közeleg.

Feltámadást, a győzelmet,

sok szenvedés előzi meg.

Elkerülni ezt nem lehet.

 

Ember, te sem vagy ártatlan,

ezért jó, ha bűnbánatban,

megtisztítod a lelkedet,

és így várod az ünnepet.

 

2014. áprílis 14.