Az öröklét bölcsőjében

Felhők felett mindig kékebb az ég,
úgy ragyog a nap, fényes a lét.
A lelked dalol, mint pacsirta szól,
álmokban jársz, a fény udvarol.
 
A felhők felett, a minden tiéd,
mosolyog rád a föld és az ég.
A szeretet virág szirmain állsz,
körülfon téged, mint a lián.
 
A bölcsőd csend-mélység lélegzete,
nyugalom, szépség eredete,
hol magadon kívül nincs semmi más,
s te, mint jóérzés vagy, a világ.

2015. október 27.   ( dalszöveg )