.

Jöjjön a mámor, ha vagyok bárhol
süssön rám újra a fényes nap.
Legyen hát vége a szenvedésnek,
örüljön újra a sebzett szív.
 
Legyen hát végre testnek élménye,
a lélekházban dobog a kő.
A nehéz láncok hulljanak rólam,
szárnyalni jöttem a szép jövőt.
 
Élvezni fogom, ezt el nem rontom,
tudom, hogy jó itt, ma minden hív.
Hív a szép élet, hív a természet,
hív a világba a lélekhit.
 
Hiszem, hogy újra talpamra állok,
és a világom ragyog belém.
Hitem segít, a szórakozásom,
a világ pedig felemel.
 
Ölelő karja dédelget engem,
megsegít minden pillanatfény,
szikrázó jókedv van a lényemben,

repül és szárnyal, falakon kint.

2024. február, március körül  ( Papírfecnis szösszenet dalocska - alighanem sz@rul éreztem magamat, amikor ez "jött" és elegem volt abból az érzésből. Gondolkozás nélkül, leírtam mindent, amit énekelgetve improvizáltam magamnak biztatásul.)  .... majd kijavítom.