Itt felejtettél..

Úgy siettél el,

mint egy furcsa idegen.

Nem szóltál semmit

csak vissza néztél rám.

Zsebre vágtad

arcomról a nevetést.

Itt hagytad velem

az üres szobám.

Elvitted belőle 

a színeket.

Kályhám otthonos

melegét.

És most fázom.

Fázom az ürességet,

szóra birnam a csendet,

ami azóta is ott lóg 

a fogason ,a kabátod

helyett,és nem felel.

De valami megmaradt

nekem.

A félbehagyott versem...

amit némán 

magamba véstem.

Mert hangom 

nem jutott el hozzád.

Fáradt tollamból is

kifogyott a tinta.

Hamuba rajzolt betűim

elragadta a szél.

És nem mondhattam el,

hogy engem itt felejtettél.