Lander_Meryenn blogja

Szerelem
Lander_Meryenn•  2018. november 29. 19:12

Itt felejtettél..

 


Úgy siettél el,

mint egy furcsa idegen.

Nem szóltál semmit

csak vissza néztél rám.

Zsebre vágtad

arcomról a nevetést.

Itt hagytad velem

az üres szobám.

Elvitted belőle 

a színeket.

Kályhám otthonos

melegét.

És most fázom.

Fázom az ürességet,

szóra birnam a csendet,

ami azóta is ott lóg 

a fogason ,a kabátod

helyett,és nem felel.

De valami megmaradt

nekem.

A félbehagyott versem...

amit némán 

magamba véstem.

Mert hangom 

nem jutott el hozzád.

Fáradt tollamból is

kifogyott a tinta.

Hamuba rajzolt betűim

elragadta a szél.

És nem mondhattam el,

hogy engem itt felejtettél.

5 hozzászólás
Lander_Meryenn•  2018. november 22. 21:22

Október volt..

 

Október volt, még kapaszkodott a nyár.

Aranylevelek fürödtek a fényben,

s hajunk kócosan táncolt a szélben,

ahogy fogtad a kezem a vén Duna partján.


Ajkunkon a szavak csöndesen pihentek,

mint a fák tövében szunnyadó avar.

Lépteink alatt már az ősz zizegett,

s az út porára színes álmokat takar.


Október volt, oly sok október mögöttünk,

de a szívünkbe vésett nyár nem kopott.

Szeretlek örökké! (még akkor is)

ha fölöttünk kihunynak a csillagok.

8 hozzászólás
Lander_Meryenn•  2018. november 22. 18:33

Hogy mondjam el?

 

Bekopogott nélküled a tél,

az ablakom is deres.

El nem mondott szavaim

bennem fáznak,

s a reményben élt

gondolatom téged keres.

És szinte fáj minden gondolat,

mert nem jön ki 

egyetlen szó, sem hang, 

. az ajkamra fagy.

Nem maradt belőled 

semmi más,

csak a párnámon

heverő fakó

álomrongyok. 

S a magamba fojtott kiáltás.

Már nem vagy itt.

A nincstelenség meggyűrődve

ül gyenge vállamon.

Hogy mondjam el?

-Szeretlek téged.

Hogy mondjam el?

Már nem tudom.

5 hozzászólás
Lander_Meryenn•  2018. november 21. 17:37

Újra elmentél..

 

Az állomáson még magadhoz öleltél, 
én álltam ott, mint kopár fa a téli éjben
kiáltottam volna, de már nem figyeltél
vonatod sikítva tűnt el a semmiségben. 

Fagyott csönd gubbaszt a kihalt peronon, 
mögöttem szétgurult éveket hord a szél, 
elmúlt pillanat reccsen a bokrokon
Nemrég ajkadon égtem, de újra elmentél. 

Lassan lépkedek hiányod súlyát cipelem,

vagy csak a kabát nehéz vállamon,

házamhoz érve kezed helyett

a jéghideg kilincset markolom.

 

Kályhám fáradt lángja miatt fázom tán, 
szelíden magamba görbülök, mint aki fél, 
még keresem ittléted morzsáit. 
Valamit még találok, de újra elmentél

6 hozzászólás
Lander_Meryenn•  2018. november 21. 17:27

Maradj még Kedvesem

 

Hallod ahogy a fáradt őszi szél
búsan hegedül az öreg fák fölött?
Végre itt vagy jöjj közelebb,
hadd melegedjek a karjaid között.

Fázom,oly zord illatú kint az éj,
dobj még egy fahasábot a tűzre,
mélybarna szemeidben a fény
néma bánatomat örökre elűzte.

Ne menj! Maradj még kedvesem,
ha nem tudok szólni csak nézlek,
s az öledbe hajtom ősz öregségem,
maradj akkor is,ha már nem kérem.

Várjuk meg együtt a holnapot
azon is túl örökké, vagy tovább...
ha fejünk fölött kihunynának a fények
űzzük el együtt a halált.


Szólj hozzá!
 
Következő
12