Lánczi Saci mama blogja

Hóember áll kevélyen
Hótengerből kilépve
Hóhányó lapátjáról
Hóember hómunkástól.

Orra, szeme fekete
Ott az isten hidege
Oda fagyott a lába
Olvadhatna, hiába.

Indulna hócsatába
Idegen éjszakába
Ide-oda mozdulna
Idejében indulna.

Gyereksereg várhatná
Gyere-hívogathatná
Gyí Pejkó és gyí Ráró
Gyorsan repülő szánkó.

De még várja iskola
Diákélet, nem csoda
Diri jött az órára
Diri jött az órára.

Zúzmara az ágakon
Zörgő jég az ablakon
Zizegnek a kopasz fák
Zöld ruhájuk hol van már.

Levetették nincs tovább
Betakarta őszi táj
Letarolta őz és nyúl
Lelhet étket majd alul.

Beborítja hópehely
betakarja hólepel
Bánatos az apróvad
Búzatábla hó alatt.

Karácsonyi gyertyafény
Kicsi csonkja alig ég
Kinn a hideg téli szél
Kabát nélkül még sem fél.

Ünnepi dísz a fákon
Ünnepel a családom
Ülünk az asztal körül
Üdén frissen legbelül.

Fényes csillag szállott Betlehem felett
angyal érkezett, s hirdette már a jöttödet.
Szegénységben születtél, szalma volt ágyad,
Mária és József vigyázták álmodat.

Születésed éjjelén csillag jelezte, megérkeztél,
az égre tekintve vándorok mind őt követték.
Pásztorok, s királyok indultak utána,
sötét éjszakában, lábukat lejárva.

Te vagy a megváltónk, ki világra jöttél,
amit nekünk elhoztál, a földi békesség.
Béke és szeretet a szívekbe költözik,
harag és bosszúság mind jóra változik.

Általad a világ jobbá lesz egy hétre,
csengőszó és fenyőillat mit mindenki érez.
Bárcsak egész évben karácsony lehetne,
bosszúság helyett az ember csak szeretne.

Jézus születése a föld legszebb ünnepe,
bárhol élj a földön, körül vesz a szeretet.
Otthon melegében, családok mind együtt
szeretve örülnek annak, aki megjött.

A meleg szobában, kandalló melegénél,
karácsonyfa illatánál, illatos gyertya fényénél,
mind együtt ünnepeljük Jézus születését.
Nem is kívánunk mást csak szeretetet, békét

Karácsony szelleme jár a házak között,
Tündérek angyalszárnyán szívekbe költözött.
Csillogó fényfüzérek amerre járok mindenütt,
gyermek és felnőtt szemek tűnnek elő az ablakok mögül.

Karácsony szelleme, susognak a karcsú fenyők,
erdő mélyén favágóktól őrzi őket kicsi őz.
Hó borítja ágaikat, közeleg már az ünnep,
didergünk, fázunk, reszketünk,de a fenyő ebből mit sem érez.

Karácsony szelleme téged várunk egyre csak,
általad lesz minden ember napról napra boldogabb.
Künn a fagyban, hideg télben, erdőt mezőt hó borít,
szobákban a karácsonyfa kicsit, nagyot összehív.

Karácsony szelleme megérkeztél végre,
díszbe öltözötten vártunk, asztalt körbe ülve.
A karácsonyfán is kigyúlnak a fények,
kalács illatozik, pulyka a sütőben.

Karácsony szelleme, csilingel a csengő,
karácsonyfa alatt egy ajándékhegy nől.
Gyereksereg tolong keresve, kutatva,
ünnepi titkokat boldogan találva.

Karácsony szelleme, zúzmara a fákon,
fenyőfa illata, jégvirág az ablakon.
A meleg szobában együtt van a család,
Szeretve ölelik át a nagy karácsonyfát.