Dan Millman : Mi a megvilágosodás?

Ametisz•  2017. január 29. 08:50

 " A megvilágosodást nem lehet elérni, Dan. Csak ráébredni lehet. És amikor felébredsz, minden megváltozik és semmi sem változik meg. Ha egy vak ember rájön, hogy lát, attól megváltozik a világ? "...
 " Először a hegyek hegyek, a folyók pedig folyók.
   Aztán a hegyek többé nem hegyek, a folyók pedig nem folyók.
   Végül a hegyek hegyek, a folyók pedig folyók.


Sokan hallottak vagy olvastak már hirtelen és drámai megvilágosodásról szóló történeteket, ahol mintha villanykapcsolót kattintanának fel a főhős agyában. Szerintem a megvilágosodás sokszor jobban hasonlít egy fokozatosan feljebb, aztán lejjebb, majd megint feljebb tekert fényerőszabályzóhoz - két lépés előre, egy hátra, hogy aztán idővel egyre több fény árassza el a szívünket és elménket.
A megvilágosodás után ugyanúgy ki kell vinni a szemetet, és elindítani a mosást. Ahogy a szellemi tanító, Ram Dass mondta egyszer: " Amikor kozmikus boldogságban lebegünk, akkor sem engedhetjük meg magunknak, hogy elfelejtsük az irányítószámunkat. " Az érzések, gondolatok és emberi kapcsolatok parádéja ugyanúgy folytatódik, csak már más szemszögből látjuk a világot - és ez a lényeg.
Amikor megpróbáltam kicsikarni Szókratészból a megvilágosodás definícióját, ő így felelt: " Jó, mondok neked egyet. Képzeld el, hogy fénysebességgel ugrálsz oda-vissza a boldogság csúcsa és a bánat mélye között! " Azzal elsétált. Bár csak a hátát láttam, gyanítom, hogy közben derűsen mosolygott.
A megvilágosodás pillanataiban a problémák nem tűnnek el, csak a hozzájuk fűződő viszonyunk változik meg. Többé nem körölöttük forog az életünk; természetes akadályok csupán, mint egy kidőlt fa a hegyi ösvényen. Ahogy átmászunk rajtuk, mélyen beszívjuk a levegőt, és észrevesszük a leveleken megcsillanó napfényt. Figyelmünk magasabb szintre lép, hogy meglássuk a szépséget ott, ahol korábban csak a saját elménk örvénylő tartalmát vettük észre. Egyszer csak örömünket leljük a kedvesség apró megnyilvánulásaiban, és igyekszünk a legjobbat kihozni az életünkből és ebből a világból, bármilyen körülmények között találjuk is magunkat. Látóterünk kitágul, szemünk magasabbra tekint. Fejünk a felhők fölé emelkedik, de a lábunk szilárdan áll a földön.
Talán nem létezik más, csak ez a pillanat - de ez éppen elég.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2017. február 2. 22:21

@csillogo: Köszönöm Marika....egyhúron pendülős IGEN ! :)

Ametisz2017. február 2. 22:20

@Steel: Köszönöm Steel....
....a pont....odaadás....azon az áramkörön, ami bennünk azt a receptort bontja ki, mely nem kompatibilis az értelmünkkel, hanem a jóságnak rezgés szálain a szeretet fázisát kapcsolja be. :)

Ametisz2017. február 2. 22:17

@merleg66: Köszönöm Gábor....igen...és ezzel indítjuk be azt a teremtést, amiben azt látjuk, hogy minden a mi javunkat szolgálja és minden rossz, egy jót készít elő...és bizony, az igazi létezés egy misztérium :)

Ametisz2017. február 2. 22:15

@Pera76: Köszönöm Era...ha az ember rendben van önmagával, akkor ez a harmónia sugárzik mindenhova, és az akadályok más megvilágításba kerülnek :)
Rózánál a többi :)

Ametisz2017. február 2. 22:13

@Krisztinka: Köszönöm Krisztinka ....igen, minden rajtunk áll...önmagunk "tökéletesítésén" :)

Ametisz2017. február 2. 22:08

@lobsterking: Köszönöm Andi...itt szerintem egyetlen egy fontos tényező van, és ez az, hogy az ember felfedezze teljes lényével, minden cseppjével a szeretet érzésén keresztül önmagát úgy, hogy magába bújik....és itt jön az " Ha elkezdesz foglalkozni magaddal, minden megváltozik. "

Ametisz2017. február 2. 22:00

@Rozella: Igen Róza...mindenkinek saját magának kell ráébrednie erre, olyan belső indíttatással, amiben az isteni szeretete az a kincs, mely mindent felülír a hit, a lelki béke fényén és a sors együtthatón...ennyi csak, és ez éppen elég.:)
https://www.youtube.com/watch?v=dqtcrp_GbbA ....rátalálásom egy csokival kezdődött :)
Puszillak:)

Ametisz2017. február 2. 21:55

@skary: Minden emberben ott van mélyen legbelül az a tasli, ami kell neki ahhoz, hogy a természete égi mindenhatóján kapjon egy ébresztőt, és meglelje azt a lelki békét amivel meglátja a szépet az élet apró csodáin. :)

csillogo2017. február 2. 21:36

"Figyelmünk magasabb szintre lép, hogy meglássuk a szépséget ott, ahol korábban csak a saját elménk örvénylő tartalmát vettük észre. Egyszer csak örömünket leljük a kedvesség apró megnyilvánulásaiban, és igyekszünk a legjobbat kihozni az életünkből és ebből a világból, bármilyen körülmények között találjuk is magunkat."
A lélekminőség, ez határozza meg, hogy a legegyszerűbb amire vagy akire tekintünk az szent-e a szemünkben, el tudjuk-e fogadni, nem átlépve, hanem felkarolva és beemelni a szívünk szeretetébe, ahol minden Egy lehet. És pont, akár három is...

Steel2017. január 30. 12:48

"A megvilágosodás pillanataiban a problémák nem tűnnek el, csak a hozzájuk fűződő viszonyunk változik meg. Többé nem körölöttük forog az életünk; természetes akadályok csupán, mint egy kidőlt fa a hegyi ösvényen. Ahogy átmászunk rajtuk, mélyen beszívjuk a levegőt, és észrevesszük a leveleken megcsillanó napfényt. Figyelmünk magasabb szintre lép, hogy meglássuk a szépséget ott, ahol korábban csak a saját elménk örvénylő tartalmát vettük észre. Egyszer csak örömünket leljük a kedvesség apró megnyilvánulásaiban, és igyekszünk a legjobbat kihozni az életünkből és ebből a világból, bármilyen körülmények között találjuk is magunkat. Látóterünk kitágul, szemünk magasabbra tekint. Fejünk a felhők fölé emelkedik, de a lábunk szilárdan áll a földön.
Talán nem létezik más, csak ez a pillanat - de ez éppen elég."

És ott a pont...

merleg662017. január 29. 20:20

Szerintem itt a lényeg: "A megvilágosodás pillanataiban a problémák nem tűnnek el, csak a hozzájuk fűződő viszonyunk változik meg."

Pera762017. január 29. 19:18

"Meg kéne érteni, hogy NINCS életrecept. Nyersanyagok vannak, adalékok vannak, fűszerek, technológiák és technikák, de ezekből mindenki "maga főz", az ízek harmóniáját saját magának kell megkeresni, kikísérletezni, aki erre nem képes, vagy lusta, az megérdemli a menza-kosztot... Néha jó elmenni vendéglőbe, vagy barátok terített asztalához leülni, új ízeket kóstolni, stb.., de egy életen át nem ehetjük a mások főztjét..."
Pontosan.

Törölt tag2017. január 29. 18:15

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2017. január 29. 17:37

" Ahogy átmászunk rajtuk, mélyen beszívjuk a levegőt, és észrevesszük a leveleken megcsillanó napfényt. Figyelmünk magasabb szintre lép, hogy meglássuk a szépséget ott, ahol korábban csak a saját elménk örvénylő tartalmát vettük észre. Egyszercsak örömünket leljük a kedvesség apró megnyilvánulásaiban, és igyekszünk a legjobbat kihozni az életünkből és ebből a világból, bármilyen körülmények között találjuk is magunkat. Látóterünk kitágul, szemünk magasabbra tekint. Fejünk a felhők fölé emelkedik, de a lábunk szilárdan áll a földön."
Én azt hiszem minden gyermek megéli ezt....azután elfelejti...majd kutatja, keresi, vagy nem...de amit keresünk, azt meg is találhatjuk újra:)

Törölt tag2017. január 29. 11:00

Törölt hozzászólás.

Rozella2017. január 29. 10:46

Érdekes fejtegetés...
Tudod szerintem túl sok ma a "tudós" meg a "látó", a "bölcs tanítómester", az "igazi guru" stb.. Csak közben valami ami nekem/neked volna fontos, nincs sehol.. Olyan ez, mintha valaki azt mondaná: " na tessék itt a világegyetem megoldó képlete... én tudom a tutit és ez tuti!!"

"Talán nem létezik más, csak ez a pillanat - de ez éppen elég. " … hát tényleg, hiszen mennyit írunk mi is ugyanerről.., ez is óriási bölcsesség, de ha mondjuk ez a pillanat nekünk mégsem lenne elég, akkor mi is lenne? Semmi.

Bocs Timi, nem vitatkozni jöttem, de már annyi okosságot összeírtak... most pl. októberre újra világvégét hirdetnek és kezdik megmondani addig is ki, hogyan éljen és mit tegyen vagy ne tegyen ... Marhaság! Meg kéne érteni, hogy NINCS életrecept. Nyersanyagok vannak, adalékok vannak, fűszerek, technológiák és technikák, de ezekből mindenki "maga főz", az ízek harmóniáját saját magának kell megkeresni, kikísérletezni, aki erre nem képes, vagy lusta, az megérdemli a menza-kosztot... Néha jó elmenni vendéglőbe, vagy barátok terített asztalához leülni, új ízeket kóstolni, stb.., de egy életen át nem ehetjük a mások főztjét... Én is a harmóniát keresem, a szépet, az értelmeset… és közben néha érzek és gondolkodom… lehet, hogy fejlődök?? (vissza..:))) Puszillak! :)

skary2017. január 29. 08:53

van aki égy taslitú világosodik mög .)