Judas blogja

Szerelmem tiszta

ártatlan testedre kacsint

mikor a szem el-elmarad

csak az ártatlan benső

látja a feszülést

amellyel ontom a

daktilust és spondeust

hogy csillám-ajkadból

kirobbanjon a törődés

halkan csengő zenemoraja

Marás
Szétfröccsent olajfoltok
libegnek az éterben
A Gondolatok így cikáznak
egymásba fonódva
önmagukban
Mint nyáron
a kutyatej
Repedések zúzzák
az évek nyomasztó súlya
A szív nyögve kél
S lomhán fogad el
Mint ciklámen
rozsdás levéllel 
Pátoszi mélység alatt
Üres felleg a gyomra
Majd lebeg a télben
Hófehér sötétség
elpattant a kristálypohár

Kékbe majd zöldbe
keringve
s kergetőzve
bújva bújt
szín a színbe
nedves vize
pergett a fehérre
lassan felfogta
hogy belülről
rothad

Átment rajtam

egy árnyék

nem figyeltem rá,

csak hátradöltem

s figyeltem

miért pont 

velem játszik

ez a szörnyeteg

Szűz kesernyés fa

Mint égi vádló

Ha néz, megdermedek

S a fénytől felengedek.

Igen, mert emberből vagyok.

Száz meg száz szidást kapok

A hibáimból mégse tanulok.

Igen, mert emberből vagyok

Pont, mert ez a vers címe

Ezernyi szótagja, verslába s ríme

Együtt cseng az éjszakán át

Persze, hisz ez egy műALKOTÁS!