Vers a démonomhoz

Jól látod, hogy nem kereslek jó ideje már
Hogy lelkem és szavam végtelenül sivár
Kérdezhetnéd akár, hogy mi az ami bánt
De te magad is látod a tükörben a lányt

Ne is törődj velem, már túl léptem rajtad
Tőlem legnagyobb kincsem, a szívemet kaptad
Vissza hoztalak újra az élők sorába
Te hagytál leesni a remény porába

Meghagytál engem a legjobb barátodnak
Nem gondoltad de megtettél a sajátodnak
Azt hitted elég és én beérem ennyivel?
Hogy jobb ha nem leszek előrébb semmivel?

Egy ketrecbe zártál melyet én csináltam
Pont az tette ezt velem akit úgy imádtam
Tudni akarod milyen érzés amit tettél?
Mintha a szívembe egy forró kést döfnél

Ezt a kést nem tudod kivenni te magad
Csak várhatod azt aki kiveszi a vasat
Ha egy dallamot hallasz, vagy mosolyt látsz rajtam
Csak egy elkeseredett imádság a zajban

Az én erőm elfogyott, magamra maradtam
Csak az érzés maradt amit úgy tagadtam
Te, aki ezt hallod, segíts ki a bajból
Menekíts meg a bennem ragadt vágyaktól

Nem vagyok szent, de tudom nem ezt érdemlem
Add hogy lássak újra fényt ebben az éltemben
Tudom, hogy ez a világ még igazságtalan
Hogy a szerelem már gyenge és lángtalan

Ígérem az enyém erősebb az életnél
Erősebb bármely sziklánál, minden léleknél
Csak egy esélyt adj azzal hogy kihozol innen
És én neked adom az utolsó kincsem