Mese-sziget

Hozzád bújnék kis kakasom,

csőröd lenne a nyakamon,

tollad rázva parádézgatsz,

mert tudod, hogy ezzel rám hatsz.

 

Kapirgálsz a szemétdombon,

lehetne ennél jobb dolgod,

hogyha engem szeretgetnél,

eltűnhetne a sok szemét,

 

amire felágaskodva,

nagyokat kukorékolva,

kiabálod a világba,

hogy szívednek nincsen párja.

 

Más tyúkoknak udvarolgatsz,

jobb lesz, hogyha ezzel felhagysz,

Legyél kicsit óvatosabb,

rádtelepszik így a tyúkhad.

 

Mondd, hogy ezentúl, más nem kell,

boldog vagy a szerelmemmel!

Jé, figyeld csak megkotlottam,

kis csibéim lesznek nyomban.

 

2014. június 18.

Felkapott, jól megforgatott,

összegyürte a ruhám,

fergeteges jókedvem lett,

ezen a szép délután.

 

Majd a földnek tenyerére,

helyezte a testemet,

elhitette velem azt is,

semmi sem lehetetlen.

 

Ragyoghatok fönt az égen,

úgy akár a csillagok,

tudom, hogy csak játszott velem,

de azért én jól vagyok.

 

2014. áprílis

Leheletfinom ködfátyol borul rá a tájra,

így kezdődik minden ősz, mész az iskolába.

A hátadon egy nagy táska, benne sok könyv lapul,

meglátjuk, hogy a sorsod idén, hogy alakul.

 

Kivel kerülsz egy osztályba, ki lesz a padtársad,

ki lesz az, akit idén a szívedbe zársz majd.

Az elmesélt titkaidat őrzi, mint a kincset,

a szeretet legbelül, vele megbilincsel.

 

Vígan rójátok az utat, együtt majd hazáig,

megbeszélitek azt is, mi lesz délutánig.

Mikor és hol találkoztok, mit csináltok estig,

vidáman töltitek el a nap minden percét.

 

2014. május 7.

Előttem ma csak egy cél volt,

hogy a felhős, borult égbolt

legyen vidám és napos.

 

Bukfencezzen a kikelet,

kergesse messze a telet,

fákon virág fakadjon.

 

Mosoly nyíljon az arcokon,

vidám szívvel minden ember

szeretetről daloljon.

 

2014. május

Pálcikaember, Ákom-bá(kom),

papírlapra ráfirkálom.

Keze megnyúlt, lába roggyant,

a meséből elénk pottyant.

 

Napocska süt feje felett,

megnézi a felhős eget,

kis madárka szárnyát tárja,

felrepül mellette egy fára.

 

Érkezik egy pici manó,

előkerül a faragó,

színes ceruza gondol egyet,

párat fordul, s hegyesebb lesz.

 

Szebben húzza a vonalat,

kifesti a virágokat,

fákat zöldre, eget kékre,

sárga napot fel az égre.

 

Házat épít Ákom úrnak,

vége van már minden búnak,

az ablakból Ákom néni

kertben levő férjét nézi.

 

Egy kisgyerek szalad oda,

kis kezében van rajzlapja,

életüket rárajzolta.

Édesapja ölbekapja.

 

2014. február 23.

 

Pálcikaember
 
Pálcikaember, Ákom-bá(kom),
papírlapra ráfirkálom.
Keze megnyúlt, lába roggyant,
a meséből elénk pottyant.
 
Napocska süt feje felett,
míg nézi a felhős eget
kis madárka szárnyát tárja,
felrepül a diófára.
 
Érkezik egy pici Manó,
előkerül a faragó.
Színes ceruza gondol egyet,
párat fordul s hegyesebb lesz.
 
Szebben húzza a vonalat,
kifesti a virágokat,
fákat zöldre, eget kékre,
sárga napot fel az égre.
 
Házat épít Ákom úrnak,
s vége szakad minden búnak.
Az ablakból felesége
mosolyog rá a férjére.
 
A kisfiuk odaszalad,
kezében egy színes rajzlap,
rárajzolta életüket.
Dicsérjük meg, nagyon ügyes!


2020. január 31. átírva