Csend van - az egyik zsenge...

Csend van

Ez volt a címe az egyik legelső zsengémnek, amit megírtam, kb. 16 éves koromban.

Ekkor még semmiben sem voltam biztos. Tanácstalan voltam. Nem tudtam, mit akarok tenni.
Viszont éreztem, hogy ott vannak bennem ezek a gondolatok, kérdések. De nem tudtam,
hogyan mondhatnám el ezeket. Végül nem mondtam el. Inkább leírtam, vagy még inkább

kiírtam magamból. Ez is egy fontos lépés volt. Habár csak további kérédsek és mondanivalók
születtek bennem utána.

Nem érzetem tehetséget, nem érzetem nagyságot, nem kaptam megerősítést. Egyszerűen

csak csodáltam azt a sok nagyszerű írót, költőt, akik annyi annyi szépet papírra vetve képesek

voltak önmagukból átadni mindazt, ami őket épp foglalkoztatta. Megpróbáltam utánozni őket.

De hosszú évekig egyedül a fióknak tartogattam írásaimat. Hiszen, én sosem leszek olyan, mint ők.

Persze ma már nem is szeretnék senkire sem hasonlítani. Épp az egyediséget keresem, de azt

hiszem, ehhez idő kellett, hogy elengedjem a sok félelmet és bizonytalánságot, és megtanuljak

önmagam lenni, és hinni...

Ennek emlékére íme maga a vers:          Csend van

Hol van? Hová lett a zene,
Mit zengett madarak serege?
Csend van. Milyen furcsa zene?
Ez a jövő előszele?

Kihalt, kiégett a táj,
S az ember szíve fáj!
Halott levél hull a fákról,
Szárazvirágok az ágról.

Hol van? Hová lett a zene,
Mit zengett madarak serege?
Csend van. Milyen furcsa zene?
Ez a jövő előszele.

A patakok medre kiszáradt,
Az ég halovány, sápadt.
Madár s tücsök halott,
Fa s fű földre hajlott.

Nincs már zene,
Mit zengett madarak serege.
Csend van. Ez a zene!
Itt van már a jövő szele!

Szörnyű álom!
Szörnyű zene!
Bár a madár csicseregne!
Az szép és édes álom lenne!

Várom hozzá a véleményeket!