Veled..

Elmosolyodott a világ..,

Valami viccet mondtam

azon, kisütött, s langy-

gyosabb lett a pamlagon..

Az utca nyüzsgőbb, látható

bája, többen nevetnek,

s többen járnak..

Szikrát szór egy lány a

sarkon, hűs barátja lángra

kapjon, arra járó rendőr

érez, valamit a napsü-

tésben, néhány lámpa zöldre

vált, biciklis üldöz egy

lányt. A Duna felett sirály

szálldos, hangjába olvad a

nagyváros.. Ott...!

A kéményseprő apró

létrán, szürke őszi dolga

némán, átvizsgálva jó pár

kéményt, magába szívja az

élményt, épp a Dunát nézi

közben, fény villan a víztü-

körben. Hintázik a tér, a

játszó, gyermekhanggal a bel-

város. Összenéz a kémény

alján, vidáman int Józsi

balján, András amint látja,

hallja, hogyan zeng a gyermek

hangja. Belvárosi játszótér,

meleg szíveknek regél..

Postás áll, hogy kézbesítsen,

postaláda, benne minden,

néhány papírt fúj a szél,

néha látom, nap-fehér..

-Két kezében pénzt kuporgat,

"száján" savanyúcukorka,

hajléktalan színvilág,

összetévesztett ivás..

Lassan ledől egy üveggel,

néhány százas, előbb vette

tablettás, vagy nem, ki tudja?!

Vélt igazság volt a borban!

Lassú halált kortyolászik,

Épp nem metil, vihorászik.

Kedvetlen, vagy kedves éppen?

Most a tömeg felé réved...

Talán elalszik a járdán,

zsong az utca, hangja lármás.

Még egy kortyot, süket leszek,

Itt alszom.. Budapest, Veled...