Úttalan út

A beton út ott kanyargott a falu szélén..



Este mikor már senki se látta átment


A falu másik oldalára, bekopogott egy 


Lányhoz aki nem nyitott ajtót, majd


Együtt nézték a holdat, vagy épp a tv-t.


Reggel aztán visszament és bámulta


Egyre a felhôkarcolókat, amik álmából


Remanens mindig ott maradtak, és 


Egyszer még fel is mászott egyikre


Majd lejött liften, és hajlott háta ellenére


Senki nem hívta úgy ahogy mások egy


Másik regényben a toronyôr bácsit.


Aztán mikor kialudta magát, egy reggelen


Lement a tóhoz. A nádas érdekelte, a


 vadkacsák.., azokat szerette, és mindig


Megriadt ha ködös reggelen lövés dörrent,


..és rászkódva zuhant, hullott a hegyre a


Hang, amit a golyó pottyanó kis esése


Persze meg se közelített. Minden kedden


Megjött a kedve csak mindig más vala-


Mihez, és ilyenkor egész nap valami ûzte.


Energikus útként sokkal rugalmasabb


volt a tornacipôkhöz, és bár a bakancsokat


Nem szerette ilyenkor azokkal is kedvesebb


Volt. 



Miként minden ô is megfagyott telente


és apró repedések jelentkeztek a bôrén ahol


Kihullott néha a múlt mint felejthetô körülmény


és elhanyagolható emlék.