Szivárványos meggyfaerdő.. (Hidak és almafák-hoz)

Szivárványos meggyfaerdőt álmodott a tavasz, s mire beérett a nyár, már a meggyes egész szép erdővé nötte ki magát. Senki sem metszette, senki sem vágta.. olyan volt mint kertbe tévedt mátka, a templom szomszédságában ünnepnapon, vagy menyegzőn a sárga ruhás hölgy akinek olyan az arca mint egy angyalé. A szivárvány is ezért jött a kertbe, hogy lássa ezt az erdőt, mert ritka ez, lássuk be.. A szépen nyírt sövény, a lenyírt gyep világában és barna konyhakerteken ez kincs. Pókhálók világa és vadmadaraké, énekes szirmokkal ünnepli a tavaszt és árnyékkal a nyarat. A szomszéd néha eltesz néhány üveg befőttet róla a jövő nemzedékének mutatóba. Aztán a télen mind elfogy, mert kiváló csemege ezt tudjuk.

A szivárvány megcsodálva a kertet megszólalt:

-Meggyfák, ti ültetett virágai szívemnek, és sarj-bimbók és apró fácskák, üdvözöllek világomban titeket! -a fák nem láttak még szivárványt és így köszöntek:

-Hatalmas jövevény, mi eső után most, hogy szomjunk elapadt, köszöntünk a jókedvünkkel minden álmunk csak te vagy. -a szivárványnak jól esett ez a pár szó, színei egyenként simultak a szirmokra és levelekre.