Ősz leánya..(: Hidak és a..:)

Megállt az idő, hogy körbe nézzen, alkonyában a nap múló szenvedélyen köszönt vaskos ágya szélén, szilánkokkal és néhány almával a törött pohár falán. Söprűt fogott a csend, s mielőtt papucsba bújt volna, feltörölte véres könnyeit. Libák szálltak az őszben, vadlibák. Sejtjeiben a vadlibák szavát, puszta gágogás és vé alakban megnyerő égi alkotást talált. Mikor végzett, és mindent kidobott, csörrenő üvegcseréppel elkotort ujjlenyomatot, kiment a kertbe levegőhöz jutni. Őszi sárga fények bronzba öntve hullottak a fákra, harang szó sepert a néma éjszakába. Hullt alá az áldva nyugvó vég-lehelet.. s mikor csend lett, a fák vörös hajába tették a koronát..: