Nyári éj a télben

Hogy süt a nap tavasszal?!

Nem úgy mint most a december derekán,
mégis foszlányokban megjelent az áprilisi báj.
Csurgó és eresz, nem csöpög, nem fázom csak belül
aki elment aki itt hagyott többé nem hegedül
csupa szín volt ma az este, bár a gyertya lángja belül
aki elment aki itt hagyott, többé nem hegedül.
Lemondtam rólad, mint cserebogár a nem végtelen nyárról
belül a csend szalmalángja táncol, és a zsarátnokok
az ég felé pörögnek tervek tervek hátán
veled vissza jönnek
csurog a víz, az ablaktábla arconcsókol néhány,
télbe tévedt napnyalábot, csak pereg
csak pereg a szó: Hiányzol!