Most kint...

Most kint még esik, potyogva hull a nyárvirág szirma, felhőből ereszről csurog a holnap, és végtelen nyári órák szemén a hályog sötétül a délután. Most tompán cseng a harang és olyan hangon búg a sás mintha kóbor álmom bújna  vízbe, alszik már a szürke vézna pózna is várja este villanyfényét  rám hajol, körültekint  dolga estig nincs az utcalány se tartja lelkét,  béna szél ha itt kering. Huzat mondja folyton versét, ablakom ha tapsra  nyíl' visszazárul még nevetve legördül a függöny is, bámész nézők dobnak rózsát az árokba hullik mind.