Hazafelé (Cs.H.K.E. folyt)

A tavaszi este balzsamos csókja eszembe jutatta a telet. Hangos kocsma hívott az egyik utcában, mintha azt mondaná: nincs még olyan meleg, kell egy kis szíverősítő az ügyhöz. A pulttól egy elszeparált részhez mentem. Kósza gondolatok keringtek a fejemben, amik nem hagytak nyugodni. Egy gyönyörű lány, aki olyan mint egy angyal. Vagy az is...  .. és ekkor történt valami, amit akkor és azóta sem tudtam feldolgozni. A lány ott állt hegedűvel a kezében és játszani kezdett egy dalt a kocsma koszos padlóján. Az oldalán egy nyitott táska volt ahová a pénzt kellett dobni. A sztradivariusz a kocsmában sírt mintha az ezerhétszázas évek összes mestere egyszerre kérné tőlem, hogy ne hagyjam ezt, a fájdalmuk ebben a hangban csúcsosodott ki. Felálltam, hogy úgy tegyek mint aki keres valamit a zsebében. Körbenéztem és látom, hogy a hegedűtanár ott ül egy homályos sarokban egy asztalnál. Megmagyarázhatatlan mit éreztem ekkor. A szívem mintha azt kalapálná, hogy itt valami szerelem vagy ehhez hasonló tavaszi zsongás megbolondított két testet és két elmét. A füst és a levegő hiánya összeesküdött ellenem és kimentem, hogy pillanatnyi csendhez is jussak. Mire visszamentem már sehol senki. A kocsmáros nem tud semmit. A lány és a tanár eltűntek..