Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Festhetném..
Filemon• 2019. szeptember 8. 20:33
Festhetném vörösre az ôszt
De barna sír-keresztek
Ùtját állják a fénynek
Tiszta szemedben
Megszületett, nem alszik
A végzet, borús nappalokon
Kackiás éjjeleken
Hozzád bújik az érzet
Elveszteni vagy megtartani
Az ôsz napsugarát de
Mivégre..., fennkölt de
Áporodott képeiken
A múlt, s mi mint fekete-
Fehér penészes szereplôi
Ez elhidegült képnek
Bolygót megmenteni
S elpusztítani készen
Játszuk h környezet
És tudatos filléres álmai
Vagyunk a végnek....
Filemon2019. szeptember 10. 18:07
Upsz7
Filemon2019. szeptember 9. 21:35
:) @Mamamaci40:
Mamamaci402019. szeptember 9. 21:33
Brummos!
Filemon2019. szeptember 9. 12:50
@Törölt tag: köszönöm, jók azok
Törölt tag2019. szeptember 9. 11:24
Törölt hozzászólás.
Filemon2019. szeptember 8. 22:30
@Eleonora: köszönöm h erre jártál
Eleonora2019. szeptember 8. 21:53
Emberek vagyunk, s talán, álmaink nem ártanak, hisz építeni fillérekből is lehet...
Nagyon megérintett versed, /talán az ősz teszi, nem tudom /
Örömet éreztem, köszönöm az olvasás, érzés lehetőségét.