Fennsíkon

Felkelt a nap mint almanach


Lapja ha fordul a rét magasában


A fennsík hátán, betük legelésztek


A harmat hangján tücsök álom



Szélén, út peremén porlepte gyomok,


Fekszem rajtatok hallgatom


Játszik a szó és a mondat a lap 


közepén háló-felhôt himbál a szél


Teli hintaszékben, körtefa árnyékában


Zsenge bokor várja a nap végét


Éji bogár alszik fáradt levelén


Csonka szívében az éj hideg álom


Hontalan szalma-szemében


Egy hulló ágon, lepke teste


Szorítja a hulló ágat, vad tenyerében


Lassan a nyár elfárad, bíbor


Köd suhan át lelkén, ôsz, szônyeg,


Falvédô a múlt sebes emlék...