Csirke Henry és a hegedű (folyt)

Csengettek.. Henry össze-vissza kapkodott, hogy valami rendet mímeljen de csak a postás volt.. kapott egy levelet.

Jöjjön a 7. sugárútra... furcsállta mert Londonban nem emlékezett ilyenre.. ennek olyan amerikai csengése volt.

El is tette a levelet és nagyon izgatott lett, hiszen hogyan menjen egy ilyen helyre.

Mikor megint csöngettek. A lábost leverte a tűzhelyről ijedtében.

A postás volt..:

-Az a levél nem Önnek jött.. ez a magáé.

A parknál találtak egy fekete kiskutyát és egy üres hegedűtokot. A lányom előkerült, a tanár nem.. Sürgős, kérem keressen fel..

Az üzenet elolvasása után beszállt egy konflisba és a címre hajtatott. A fák elhaladó árnyai cikáztak az arcán, ahogy nézte a parkot. Szépen sütött a nap, lángjai a tavasz finom fényeivel simogatták az amúgy gyakran felhős Londont. Most eső, máskor zápor, reggel napsütés.. nagyon változó itt minden..

A hangulatok az emberek a napszakokat kísérő érzések. Lázasan hullottak a gondolatok az agyából a padló felé, mint kidobott papírgalacsinok az író asztala körül.. olyan volt már a kocsi mint egy nagy papírkosár a képzeletében...

Az ideges apa most amúgy nyugodtabban állt az ajtóban.

-A lányom már itthon van..  jöjjön be, kérem! Elnézést de kimenőt adtam a személyzetnek.. Megkínálhatom valamivel?

-Egy pohár vizet elfogadok. - mondta és összecsapta a két kezét amire az apa furcsán nézett, de mintha értené elindult a bárpult irányába..

-A hegedű sehol, csak egy tok és egy kutya...

-A kutya hol van most?

-A kertészemre bíztam, majd Ő megmutatja idővel. A többi kutya közé kerülhetett a birtokon. Talán holnap lesz a kertész, ma kimenője van neki is...