Borostyánom..

 Az úton láttam egy lányt, a szemében kolduló könny-borostyánt, kérte az erdőt.., fenyvese kérte, gyűrűbe pottyant jegyese mérge. Fenyvese adott, madáralakban, ő a borostyánt adta titokban. Méhe a mézzel, gyermeke kézzel.. ölbe ragadta sós verítékkel. Lágyan az erdő lombja takarja, ezernyi szemmel nézi a gyanta. Cseppen a törzsön illata lobban, kő lepi erdő szíve ha dobban. Fényed a fényem, gyűrűm az évvel, borostyán koppan, kezedet kérem. Egy mosolyodtól, egy öleléssel, csókod a gyémánt, kék szemem éled.