A vihar..

Hegyek és virágok e sötét éji órán,
Megbújó sirályok hajókürtünk torkán.
Elhagyott szerelmek könnyzápor és orkán,
Átfújó szélnyilak csupasz hajóbordán.
Hullámok, habnyelvek, mind viharnak szolgál'
Halálos szél kering kint hagyott vitorlán.
Árbócerdőt meglegyint, szélvihar sodorván,
Összezúz vízököl italgőzös kocsmán.
Ladikot tör a víz sziklaszirtek ormán,
Zendülő hangrobaj égrepesztő villám.

Keletről tör a fény, napvirágunk szirmán
Szelet lop köpenyén, színterhes szivárvány.
Felhők foszladoznak, fehér szobor márvány
Tisztul fenn az égen, fehér lesz a bárány.
Lassan hajónk testén megszárad a kátrány,
Angyalok lengenek, játszanak a hárfán.
Béke ül a tájra, kék szivárványhártya
Nézi fénynek táncát, fodros óceánban.
Áttetsző hangokkal csilingel a hárfa,
Megreped mind a jég szívem pitvarában.