A szökès

Valami szőkès tavaszi napon



A Nap hajàban lepkès csattokkal


Jelent meg. Elkèpzelhetettlen


Volt szomorú gyalogbèkàkkal


A tàj, így az aszfalt csak egyszerűen


Megindult làba alatt, ès tudta màr


Hogy èlni jó. Nem törődött illatokkal,


Színekkel, èrzèsekkel, miközben


Csúszott papucsàba a làba, hogy


Elől öt ujja szinte màr a földet


Tapodta. A nap pillangói èrdekeltèk.


Zsèmbelt kicsit önmagàval, mikor


A nap egyszercsak leküldött egyet


Ezekből a ritka hullàmzó tavaszi


Bàjaiból...fel is ült rà szèpen,


Mint Tavasz-anyó règen ès elszökött


A muskàtlik örök orszàgàba...