HAZÁIG

Egy néhány hete, majdnem minden reggel,kávém szürcsölgetése közbe,olyan gondolatok lepnek el, amit szavakba nem birok le írni,egy valami keveréke a vissza fogott örömnek és a beletörődéshez hasonló bánatnak,egy valami álom szerűség amibe a mindig szeretett emberekkel találkozol,akiket elvesztettél és mikor kinyitod a szemed rá jössz,hogy nem tehetsz semmit mert tehetetlen vagy ,mert ŐK se nem engedik,hogy csinálj érdekükbe valami bármit.Olyanok ezek a pillanatok mind az a seb amit saját magadnak okoztál,ami nagyon fáj neked és a reggeli kávéd hatásának balzsamhoz hasonló tulajdonsága sem segíthet lelki sebeid okozta sajgásainak enyhítésén mert te nem hagyod,hogy be hegedjenek az idő múlásával,mert jó szándékú törődéseiddel mindig,újra véresre horzsolod!

Majdnem minden reggel,ön hitegetés közepette a kávém illatos párája,ami mind egy fátyol, a világomat ossza ketté az itteni és az ottanira Az OTTANIRA ami fogolyként tar attól az idő pontól,amikor ott hagytad a falut és ami közbe olyan gyerekek születtek OTT,akik felnőttként nem szeretnek,nem szerethetnek tégedet is,már vagy még
Az idő múlásával  e miatt elhatalmasodik benned is egy érzés ami lassan a te, feltétel nélküli ragaszkodásodat is el pussztithatja lelkedbe és ellenállási képességedet is el sorvaszthatja egészen.A világom itteni felébe,az el múlt idők homályából,a jóakaróim ruhájába öltözött árnyak biztatnak kegyetlenül,hogy ne menj, haza mert látod milyen jó -mondják- még meghalni is jobb itt mind ott!

Szerencsémre még érzem és hallom gyökereim hivásait ami ara késztet mind az utazási vágytól meg szált vándort,,hogy ne álljak meg csak pihenni,és folytasam azt amit elkezdtem ,át törve az ellő ítéletekből épített falat-hogy menjek az utam végéig,hazáig,mert csak ott lehetek OTTHON!