FANYIKA blogja

Egy néhány hete, majdnem minden reggel,kávém szürcsölgetése közbe,olyan gondolatok lepnek el, amit szavakba nem birok le írni,egy valami keveréke a vissza fogott örömnek és a beletörődéshez hasonló bánatnak,egy valami álom szerűség amibe a mindig szeretett emberekkel találkozol,akiket elvesztettél és mikor kinyitod a szemed rá jössz,hogy nem tehetsz semmit mert tehetetlen vagy ,mert ŐK se nem engedik,hogy csinálj érdekükbe valami bármit.Olyanok ezek a pillanatok mind az a seb amit saját magadnak okoztál,ami nagyon fáj neked és a reggeli kávéd hatásának balzsamhoz hasonló tulajdonsága sem segíthet lelki sebeid okozta sajgásainak enyhítésén mert te nem hagyod,hogy be hegedjenek az idő múlásával,mert jó szándékú törődéseiddel mindig,újra véresre horzsolod!

Majdnem minden reggel,ön hitegetés közepette a kávém illatos párája,ami mind egy fátyol, a világomat ossza ketté az itteni és az ottanira Az OTTANIRA ami fogolyként tar attól az idő pontól,amikor ott hagytad a falut és ami közbe olyan gyerekek születtek OTT,akik felnőttként nem szeretnek,nem szerethetnek tégedet is,már vagy még
Az idő múlásával  e miatt elhatalmasodik benned is egy érzés ami lassan a te, feltétel nélküli ragaszkodásodat is el pussztithatja lelkedbe és ellenállási képességedet is el sorvaszthatja egészen.A világom itteni felébe,az el múlt idők homályából,a jóakaróim ruhájába öltözött árnyak biztatnak kegyetlenül,hogy ne menj, haza mert látod milyen jó -mondják- még meghalni is jobb itt mind ott!

Szerencsémre még érzem és hallom gyökereim hivásait ami ara késztet mind az utazási vágytól meg szált vándort,,hogy ne álljak meg csak pihenni,és folytasam azt amit elkezdtem ,át törve az ellő ítéletekből épített falat-hogy menjek az utam végéig,hazáig,mert csak ott lehetek OTTHON!

   
Nem sejtem,hogy hova, merre de naponta látom drága kocsijával,hatalmas villájának udvarából,ki jönni és szinte már idegesítő lassan, elmenni,De majdnem minden alkalomkor,rajta kapom,hogy egy szürke a hétköznapokba bele olvadt tömbház egyik földszinti,apró lakás ablakain felejti hosszabb időre a szemét. Ilyenkor mindig egy meg nem értett fájdalom nyomát,lehet kiolvasni a tekintetéből.
  Azt gondolhatod,hogy ott vannak az emlékei,hogy a legkedvesebb történet ott játszott le az életébe.Lehetséges,hogy ott tanult meg járni,vagy gyermekeit,tanította meg erre ott,ki tudja?
Vajon ki tudja,hogy mi csalhatja ki révedező szeméből a könnyet? Vajon ki tudja,vajon ki?Tekints te is vissza arra a kicsi bői ház ablakaira,és gondolj vissza emlékeidre amelyek az idők során felgyűltek,a lámpacső fénye körül,hogy bizonyítják majd ha kel a jövőbe,sóhajaink inditékaít!A gyermekkori emlékeket nem helyettesítheti  semmi sem,nem díszítheted vele a villádat és nem lehet sétáltatni semmilyen csoda járgányba, de megőrizheted életed végéig,ha igazul és kegyeletesen bánsz velük. ők hálájuk fejébe,minden nap hosszabb vagy rövidebb ideig,mosolyt fakasztó vigaszt varázsolnak,"lelked minden porcikájába."