Tóth Encsike blogja

Szerelem
Encsike15•  2019. március 14. 09:19

Az utazó

 

"Fák suhannak elmelettem,

Az ég felettem végtelen.

Én csak bámulom az összefolyó tájat..

Vajon az ő gondolata merre járhat?

Figyelem a sok régi házat,

Már évek óta romokban állnak.

Hallgatom a zajt, amit a gyorsaság okoz,

És közben a szívem is ilyen gyorsan dobog,

Egyre csak gyorsít érzem nincs megállás,

Tudom, hogy most már innen nincs kiszállás

Az idő lelassul,

A tér is elvakul.

Megszűnik s távolságod,

Eltűnik a bátorságom.

S a saját világomból visszatérek a jelenbe,

Csak most veszem észre, hogy mennyi zűr van a fejembe.

Már téged nézlek, de te csak az utat figyeled,

És mégis érzem, hogy minden pillanat jó veled.

Minden pillanat jó veled,

Jó veled, minden jó veled.

Az idő lelassul,

A tér is elvakul.

Megszűnik a távolságod,

Eltűnik a bátorságom.

Veled végtelenné válik a tér s az idő,

Veled végtelenné válik ez az útvesztő.

Bárhová mész én veled tartok,

Ha letörnél én veled tartok.

Az idő lelassul,

És minden elvakul.

A köztünk lévő távolság megszűnik,

És a bátorságunk megerősödik."


Szólj hozzá!