Drammatika

Sóhajtozom,
már nem álmodozom.
Fáradt testem nyugalmat
kíván, s utat nem mutat,
hogy hová is tovább,
és a ma eljátszotta játékát.

Nyomó érzések között emésztődöm.
Nehezen indul új esztendőm.
Ki kéne lépni, a kötődésből,
de érzem nem megy, s már öl.
A hideg is már megérkezik,
a hegyek azt ugyan nem fékezik.

S ki tegnap könnyen élt, az ma nyomorra ébredik.


2013.01.08
ébredik szándékosan lett úgy írva.

Mindhiába,
ebben a zavaros időben,
ebben a csendes hó esőben.

Magam előtt látlak,
nevem benned idegen,
csúf felhő vagyok fellegeden.

S bár én fülig beléd vagyok esve,
a te cipődben én csak kavics vagyok,
és kiráztál belőle, és ott vagyok a hegyen:

Kiesve.

2013.01.08

Omló ön-világban
vagyok a nincs-virágban.

Nincs kincs,
az ajtókon újból
ott a bilincs.

A csövek szakadnak
és a vizek folynak,
keveredés keveredése,
méreg az édes ízre.

Tornyok dőltek a dombtetőn,
hidegebb lett a hegytetőn.

A varjak eszik az ember fejét.
Lásd, kitépték már a szívét..
A jóságok megrendültek
és a bombázók repülnek.

Következnek a megrendülések.

2013.01.02

Ön hibákat elkövetve
A boldogságot talán elvetve,
Magamba néztem,
És csöndbe maradtam.
Magamat tépem.
Hisz nyomorra ébredtem,
Csak fejcsóválás követi,
Mert magamat csak megtudom vetni,
És jó ideig csak azt tudom.
Magamból magamat,
Kidobom.

(Haragból.)

2013.01.03

Az oszlopok repednek,
A csövek reszketnek,
A vasbeton elemek hajlanak.

Omlásra kész a remény-gyár.
Javítására fáradozni kár,
A jövő majd feltár.
A belülre omláskor.

2012.12.20