Szerelmezők blogja

Két dolgot szeretek csak Veled tenni:
Valamit, vagy éppen semmit.

Bor csiklandta az úton kiszáradt torkom,
a parton belém karolt a szerelem,
és a fényben úszó sétányra vezetett,
hol a hold a vízre ezüst ruhát horgolt.

Páratlan pikkelye a tónak ránk csillant,
álltunk ott megigézve, egymásba fonva
a pillanat gyönyörétől lágy-csókoltan.
Akkor ott, sorsunk éjében új nap virradt.

cirkusz
élet
közönység,
ugrás a
mélybe
ködös lét
szögek a trapézon,
tartalak
fogadkozom, s lent a
pókháló karma
áldozat nélkül
marad
taps maraszt
ügyes,
ráadás?
csendes öltöző,
smink csorog
boldog arc
gugoló fogkefe
mikor költözöl?

A legszebb ébredés minden reggel,

hasadról a kávé zabpehellyel,

habcsók és karamell édes tested,

karomba omlik ízlelgetve.

Rám gurult gombszemek kérdenek,

érkezem, bennem dúlt idegek

mérgeznek, terápiát iszom,

s lazul minden feszített izom.

Hol tart a lélek? Benned élek.

Csomót köt Gordiusz réme,

Nagy kardja a jövőben éled,

addig hű karodban nem félek.

Boldog tenyerek szava szorít,

múlt árnyakra gyönyör ködöt borít.

Reménylámpa szemünkben pislog,

benne könnyű hajnal is csillog,

bíbor fénye testembe tódul,

múlt-sebeket varr, mind begyógyul.

Gyógyszerem! Csak Veled létezem!