A Hideg Szél

" Holdfény az éjjel sötétségbe hív,

  ahol bánat, megbocsátás harcot vív.

  Magány csendje, ami engem megért,

  hangos illúzió, szívemig, lelkemig elért,

  szeretetet befagyasztó, dermesztő, rideg tél

  jött, feltámadt a Hideg Szél.

  Remény magjait elfújó háborgó tornádó,

  vihart okozó, tomboló, szűken látó,

  nagy port kavaró, önmagát károsító,

  lenyugodva, befelé nézve tényeket megvilágosító.

  A dolgok miértje nem él,

  így elsuhan a Hideg Szél.

  Éjszakában állva, hiszek reményhozó Napban,

  mely: reményt, megnyugvást hoz bajban,

  bennem keletkezett rideg telet elzavarja,

  mély sebeket, bölcs szeretet eltakarja.

  Fájdalmak közepette boldogság a cél,

  végsőkig harcol a Hideg Szél. "