A hideg szél hangjai

Gondoltam írok egy blogbejegyzést
az első élményeimről a pályázat után

Idén volt ha jól tudom, 3. éve, hogy a Poet-ra regisztráltam.
De mint pályázat, az idei volt az első, ahova verset beadtam:


Főnixtollal írva
Van, ami sosem hervad el

Gyertyát gyújtott meg őszi, reggeli fény,
szél süvít, tarka levelek hullanak le.
Főnixtollat kézbe véve őszintén
megírt emlékek kérdezik, hogy láttál-e:
Reményt, a sok bánat mögött, mi téged ért,
és biztatást, hogy mindig küzdj az álmodért?
Szeretet, hogy önmagadat jobban szeresd,
és biztatást, hogy lelkedet el ne temesd?

Gondolatban sétálsz e olykor arra,
amit a szívedben, lelkedben hordozol?
Gyorsan múló időben gondolj arra,
hogy a sorsban nem csak egyedül osztozol.
Lét-virágunk lassan hervad el.
Lét-virágunk lassan hervad el.

Főnixmadárként gyakran törnek elő,
a társak, élmények, miket átéltünk.
Álmok, remények, hitek törnek elő,
miket látni szeretnék, míg átérünk.

Hallod-e olykor lelkednek hangját,
mikor szívedben virágszirom hervad el?
Kis éned, mikor leveti maszkját,
sebek mellett harcol könnycseppjeivel.

Elhervadástól félve él a természet,
értékeket teremtve újjászületik.
Két apró szemmel, mikor ezt megnézed,
egy gyönyörű látkép, élmény születik.

Bár könnyen festhetnénk le, mit látunk,
egy szépséges, s középen a házunk.
Élünk, küzdünk, teremtünk, sok színnel,
Főnixtollal véssük le, szívvel-lélekkel,
a gyönyört, amely bennünk sosem hervad el.
A gyönyört, amely bennünk sosem hervad el.

Kelt: 2021.02.27

A verset az eredeti formájában osztom meg blog-bejegyzés formájában.
Utólag egy kisebb hibát mégiscsak vétettem, de akkor nem akartam kizárni magam a páylázatból, így bent hagytam.
Az utolsó versszakban " egy szépséges ... " <--- így jobban nézett volna ki, rejtett alanyként.

Igaz, a versnek így elsőre nem sikerült sokra vinnie, de mégis jó érzés volt részt vennem ebben, mivel mégis csak életem első pályázaton való részvételem volt.
Ebből amellett, hogy idővel majd fejlődnöm kell versírás terén, azt is letudom vonni, hogy nagyon erős volt a mezőny ( én mégis csak hobbi szinten írok verseket ... :'D ).

Nem tudom, hogy van e valami módja a versírás fejlesztésre ( belső képvilág bővítése, több verset olvasni, megfigyelni, stb. ),
amennyire van, ilyen dolgokra idővel majd szükségem lesz, ha majd 1 nap én is ott szeretnék lenni a legjobbak között.

Pár nap ( sajnos ) nálam is eltelt, mire felfogtam, hogy ha most nem is sikerült, akkor se adjam fel a versírást, még hobbi szinten se, ha ez jót tesz lelkemnek, így nem is teszem feladni. :)

Utólag eme blog bejegyzésemben Gratulálok minden részvevőnek, illetve mindenkinek, aki bekerült a legjobbak közé + a különdíjasoknak is :)

" Holdfény az éjjel sötétségbe hív,

  ahol bánat, megbocsátás harcot vív.

  Magány csendje, ami engem megért,

  hangos illúzió, szívemig, lelkemig elért,

  szeretetet befagyasztó, dermesztő, rideg tél

  jött, feltámadt a Hideg Szél.

  Remény magjait elfújó háborgó tornádó,

  vihart okozó, tomboló, szűken látó,

  nagy port kavaró, önmagát károsító,

  lenyugodva, befelé nézve tényeket megvilágosító.

  A dolgok miértje nem él,

  így elsuhan a Hideg Szél.

  Éjszakában állva, hiszek reményhozó Napban,

  mely: reményt, megnyugvást hoz bajban,

  bennem keletkezett rideg telet elzavarja,

  mély sebeket, bölcs szeretet eltakarja.

  Fájdalmak közepette boldogság a cél,

  végsőkig harcol a Hideg Szél. "