Szinte némán...

A szavak embere lehetnék,
A szinte ordító szavaké,
Ehelyett csöndben vagyok,
Némán élem az életem,
A gondjaimat magtartanám,
Ha nem lenne papírom és tollam,
Halkan szólok mindenkihez,
De hangom süket fülekre talál,
Karok nélkül kopogtatok,
Az élet fátyol kapuján,
Szárnyalnék a kék égen,
De sötét van és nem látnak,
Talán egyszer feljön a Nap,
És észrevesznek odalentről.