A Sötét Oldal

Vége lett mielőtt;
Mielőtt túl késő,
Mielőtt elkezdődött volna,
Vége lett mielőtt;
A vonat kisiklott volna,
Mielőtt a létem meghalt volna,
Vége lett mielőtt;
Hiába futottam volna,
Mielőtt a szívem szakadt volna,
Vége lett mielőtt;
A függöny lehull,
Mielőtt mindketten meghalunk.

Szánalmasan érzem magam,
Tegnap ismét zuhantam,
A földetérés véres volt,
Törött kezekkel felállnék,
De a lábam is eltört,
A vérembe fulldoklok,
........ismét,
Ha nincs más lehetőség,
Lent maradok,
És bolondként,
Várom a kínos halált.

Oly édes mégis keserű szó Talán
Világos és mégis sötét 
Hatalmas és zebben elfér,
Logikusan értelmetlen szó Talán,
Égetően zord hideg,
Ordító a némaságban,
Nedvesen száraz szó Talán,
Gyáván futó bátor,
Meztelenül szemérmes,
Gyűlölten szerelmes szó Talán.

A szavak embere lehetnék,
A szinte ordító szavaké,
Ehelyett csöndben vagyok,
Némán élem az életem,
A gondjaimat magtartanám,
Ha nem lenne papírom és tollam,
Halkan szólok mindenkihez,
De hangom süket fülekre talál,
Karok nélkül kopogtatok,
Az élet fátyol kapuján,
Szárnyalnék a kék égen,
De sötét van és nem látnak,
Talán egyszer feljön a Nap,
És észrevesznek odalentről.

Időre van szükségem,
Hogy átgondoljam,
Hová is tartok,
Egy szebb jövő felé?
Vagy biztos a halál?
Meg kell változnom,
És talán az utazás végén,
Boldog és szerelmes leszek,
De honnan tudjam
Hogy meg kell változnom?
Változás nélkül is van üdvözülés?