Bene_Eva blogja
GyászElmentél Édesapám
Már nincs szenvedés nincs könyörtelen álom,a lelked örökre pihenni tér!
A sóhaj ugyan nagyon nehéz,búslakodva,félőn nézel széta szemedben még az ijedség!De múlnak a napokmegnyugvást látunk rajtad,drága édesapám!Beletörődtél sorsodba,s küldesz minket az otthonunkbas te költözöl az égi otthonodba!Nyugodjál békében Apukám!:(Sors
Felhők között járta útjait,
néha le-le szálott gépjével
egy döbbenetes baleset bekövetkezésével
már örökké ott lebeg a fellegekben!
Álmai mindig csak az volt,
pilóta szeretett volna lenni
ez az álma teljesült,valóra válott,
de ő sem így gondolta,ílly szörnyűségesen!
Októberi temetés
Poros utakon szél söpri az avart,
napfény perzsel áthatol testemen.
Falunk végén harangszó kondúl,
gyász üti fel fejét
feketébe burkolódzik a nép!
Temetésre készülődve
nézem a tömegeket,
sírásra gördülő tekinteteket.
Felcsendűl az ének,
fájdalmasan szép
a könnyeimet már viszi is szél!
Fiatal,gyerek vagy már öreg:
oly mindegy ha menni kell!
Lezárúl egy földi világ
síron túl is életre kell