Aeron blogja

Egyszer már vétettem az alapelveim ellen, amikor nem verset írtam bejegyzésként. Most is ilyen merényletet követek el, és ennek nyomós oka van.
14 éves koromban a felvételi előkészítőn sok más vers mellett találkoztam az alábbival, és azóta sokszor eszembe jutott. Amikor először láttam, nem tetszett, de szerencsére változunk. Kerestem mindenhol, de a neten nem sikerült rálelnem, csak a szerzőjére (aki nagy örömömre haikukat is írt, más kérdés, milyeneket). Itt a szerző életrajza, ha érdekel valakit: http://www.irodalmiakademia.hu/dia/diat/bio/gergely_agnes.html

A versről: megborzongok, ha olvasom. A félelmetes gondolatritmus adja az igazi átütő erejét. És mivel csak a lapomon van meg, az interneten nem, ezért megosztom Veletek.

Gergely Ágnes: Változat balladára

Egy szál nyirettyű ide-oda
jár a szemhatáron. Hófelhő
csüng a híd fölött. A lámpabél
az utolsó házban is végigégett.
Valahol sötéten énekelnek,
hangyaszerű vonulás. A sikátor
hirtelen véget ér. Dominus
vobiscum. Macska mered
a háztetőről, recésen imbolyog
a gyertya. Zárt spaletták.
A nyirettyű ide-oda jár.
A torony eléri a holdat.
Az őrmester a sortűz előtt
megkérdi, ki álmodott nagyobbat.