skary's world

fejcímek...állítsuk meg az evolúciót...mennyi időnk van még...és ilyesmik...neköm má nem sok...de nem is ez a lényeg...olyasmikről beszélünk amikre szinte alig van pozitív ráhatásunk...hiába tudjuk mennyire káros ez vagy az a tevékenység...ettől az egyéni tudattól még a közösségi továbbra is rombol és írt... „az egészben a legiszonyúbb az volt, hogy az emberek egyenként Jézus nevét mondták - de mint tömeg, együtt csak a gyilkos Barabás nevét tudták kiáltani”      ... és talán ez az emberiség legnagyobb tragédiája...

május…milyen szépen hangzik…emlékek…zöldek…miegymás…ma meg itt ülök a gép előtt és dolgozom…mehettem volna valami termálba…vagy mittudomén…de mégis a munkát választottam…hiszen a munka ünnepe…volt régen…amikor a munka még jelentett valamit…nem csak a pénzt…

néha szinte nincs melegebb mint egy átlagos téli napon...de a nap valahogy más íven jár...és ezt minden és mindenki megérzi...előbújnak a rejtekek...a rejtjelek és a bánat se tudja miféle növények...zöldé változik a világ...akár a szívem...zölden dobog...lehet ritmuszavar...de ez engem pl egyáltalán nem zavar...sőt egyenest kedvelem...feldob mint óvónéne a kis pöttyöst...oszt löhet utána rohangálni...kezdődik a buli...végérvényesen tavasz van...

az út örök és tétlen...mégis mindent végbevisz észrevétlen...

ha a nagyfa kidöl...a majmok szétszélednek...

ha hallom akkor elfelejtem...ha látom akkor emlékezem...ha csinálom akkor tudom...

aki nem tudja hova is indult...az sosem tévedhet el....

a libanyom nem látszik a vízen...

lehet-e nő és férfi között barátság? ha igen..miért nem? 

mit is hazudjak, hogy higgyél nekem...

isten egyik kezével ad a a másikkal elvesz...

bárhol járhatsz, az ég ugyanolyan kék

ne az ágyad alatt keresd a szörnyet, hanem a tükörben

akkora vagy akár a szárnyad 

én onnan gyüttem ahova te igyexő

nem ér az egész párkapcsolat semmit ha nincs meg az az egészséges 30-év korkülönbség

ide temetem a kedvenceim :) élő...folyamatos feltöltés alatt

egyszer régen valamikor a szocializmus közepén úgy kis alsós koromban vártam anyámat a gyár előtti parkban…semmi különös csak egyszerűen nyár volt…lassan telt az időnek nevezett valami…vagyis a képek csigatempóban változtak…én és a park…meg két kislány…mérleghintázni szerettek volna…és én lettem a mérleg nyelve…nah nem igazán csak képzeletbe…megkértek segítsek felszállni...azóta sokan megkértek erre…de mégis valahol ez a felszállás volt az legszebb…azt mondta az egyik kis feketehajú szépség …köszi…ügyes és erős fiú vagy…és én még mindig ott állok annál a már nem létező mérleghintánál…