patak mellett

Az ablak felől, a patak mentén, követtük a lábunk.

Érezted, hogy hagy a hangja a csöndben - 

A sátorban köröztek.

A kérdésre az ujjad a csillagokra intetted - és nevetve

“Épp úgy nézett ki mint te!” - “Ilyen mélyen ülő szemekkel”.

Este, a fűszállak, mint bundáján, a víz a földbe bújt -

a bokrokban a sátrak zörögtek.

Hagytad “Bár megöleltem volna” - kivájt szemekkel -

"Vagy mondtad volna!” - és én éreztem a fájdalmad,

radiátor alakját, a testem közepén -

Olaszba a ravasz macska

Fordult egyet tengelye körül.