Pflugerfefi blogja
GyászAnya
Lapozok tovább az élet könyvében,
hol a múlàs vert végzetes tanyàt,
evezek hullámzó tenger öblében,
s keresem az életre vérzett anyàt,
hol az èrzés fàjón eredő,
nincs végzés, csak csóró àlom,
ahol az èlet mindent feledő,
s magamat keresve sem talàlom,
nincs màr anya, sem érte az àlom,
pedig a szeretet még lelkemben fènylik,
jövöm lesz sorsdöntő , tán megtalálom,
ótt hol a csillagok várnak, s az ég kéklik,
Anyák napjára!
56 margójára
Lappangó éjszakáim elmémbe folynak,
gerincet görbítő nappalaim korlátok között,
tarhál a jövő területet a hangyabolynak,
a múlt dörgő ágyúcsőbe költözött,
hittem , hogy ilyen a szètharcolt világ,
nem suttogott az élet újjított érzést,
hisz az egèr sem mindíg új utat rág,
s a gyilkosra nem vár jobb kiképzés,
képzelet rúgja odébb a múlt bűneit,
eszmék talajon lesznek csúszó- mászók,
átkarolják odanyálzó taknyos híveik,
s nyakra akasztott kötél lobogtatott zászlónk,
népakarat, változásra búgó griffmadár,
mindenkire jobb sors elméletét kèpzeli,
pedig a tejjel telefejt csurig sajtár,
csak a hatalommal bíró görcsöt érdekli,
holt ifjak àlmodtak , szebb életet , jövőt,
ádáz hatalmak tiportak sárba szép életet,
hadak mutattàk a létet, vérben öldöklőt,
más nem maradt, a hősöknek tisztelet.
Halottak napjára
Szívbe tépő , tűnő árnyék,
a fájdalom nem ajándék,
csak a léttel karonfogva.