Ahogy én látom
SzemélyesKarácsonyi habcsók
Kicsit komoly, kicsit móka,
lett a fánkon hó-paróka.
Színesítik tarka ledek,
lássátok, hogy ünnepelek.
Árnyék suhan... őzek, vadak,
leskelődnek kismadarak.
Mézes süti, könnyű habcsók,
édes szájú, vidám lurkók.
Az az ünnep feltétele,
kacajukkal legyen tele
kicsi házam kis szobája.
Viselem az ékszeremet,
nem mérhető szeretetet.
Nagyik, gyerek, apák, anyák,
ajándék az egész család.
Annyit kérek, jók legyetek,
összeérjenek a kezek!
Jusson Áldás, békés, boldog!
Imánk űzze el a gondot.
Nem számít, hogy ki, mit hisz el.
Tudom, hogy ránk, Isten, figyel!
Négyévszakos angyal
A fenyő kicsi volt, a gyerek könnyedén felérte...
egy porcelán angyalt rakott rá... pontosan hét éve.Subát kapott télen, hósipkát jeges zimankóban,madárka ült mellé, életvidám, tavaszi szólam.Szél simogatta, dúdolt... altatta, ringatta,fakuló ruháját nyári zápor mosta.Próbálták letépni az őszi viharok,óvta a fenyőfa... fölém magasodott,mint az a kisgyerek, aki, akkor emléket hagyott.Boldog nem csak karácsonyt! Mindennap szeretve vagyok!https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/photos/pcb.2221374097895564/2221373917895582/?type=3&theater
Rögzült pillanat +
...amikor itt ültél mellettem a hintán,
s én, akartam egy szelfit, egy közös képet.Reszkető kezeddel kócos hajdba túrtál...Úgy akartad, hogy másképp lássalak... szépnek.És éreztem... féltem az idő pulzusát.Szétszórt emléked igazgattam, mint ruhád,mely folyton elcsúszott itt-ott... már nem bántad,már nem kerested, elfogadtál hibákat.Aznap nekünk dalolt a sok kicsiny madár,rögzült a pillanat... szívem keretbe zárt./Drága jó anyám/
:)
Hajnalban rázendített a kis kakasunk.
Ébresztett a már ismerős: kukurikú!!!
Aztán az erdő csöndjében egy rekedt hang...
kikiriki... utánozta mátyás szajkó.
Fénylények...??
Éktelen ricsaj,
csak az ébresztőm...
Szétrebbennek álomképek,
a szemem nyitva...
tovább álmodom ébren?
Fekete és fehér apró árny
karöltve suhan,
föl a plafonig röppen,
majd egy apró fény foltban eltűnnek...
Létezetlen képsor...
újra és újrajátszom,
megcsal a képzeletem?
Vagy tán az elme bomlik?
Végül elmeséltem neked
furcsa látomásom...
- Csak fénylények...
már egyszer én is láttam hasonlót - mondtad nevetve.
- Ne félj tőlük, úgy tudom nem akarnak ártani...-
Alkony
Zagyi Gáborné