Március 15.

 Rablánc - Hazám ! - csúfos éked,
Megkaptad régen, nem is kérted.
Szabadság - még ma is csak álmunk,
Kalitkánkban rúgkapálunk.
 
48-ban kirepült már,
S a madárral egy világ is szállt.
Talpra állt Petőfi népe,
Kossuth regimentjét féltve.
 
Rabok voltunk, és maradtunk.
bár Magyar Köztársaság vagyunk.
Nem kard, pénz az mi ellenünk,
Adósok börtöne lesz helyünk?!
 
Szabad világ , szabad madár...
Globalizál vagy amoralizál?
Szolgaságban mi a béred?
Jaj, de kevéssel beéred!
 
Hazám, terhed mértéktelen,
Lesz-e nyarad, lesz-e teled?
Nyakunkon a kötél szoros,
Jövőnk, sorsunk titokzatos.
                                                                          

  http://angelweb.hu/images/photoalbum/album_33/marcius15.jpg

József Attila

Tiszta szívvel ölelsz, s szellemed issza lelkem is,
s tükörszívek üvegén a biztatás szigorát zúzza szét.
Ma is fájó sebek hegét gyógyítja lángod tüze,
Dalod kottázzák, ringatók zenészei játsszák,
Merengő szívek titkát szavakba rejtetted el,
a "vég ars poétikát" dúdolók imája támaszt fel!
Árvaságok tettek csodagyerekké, halhatatlanná!