Mysty Kata blogja

Millei Lajos
Őszülő Őszöm
 
Életem zsákjában gyűlnek a tegnapok,
hogy mekkora a zsák, csak a Jóisten tudja.
Azt mondom mindig - ha kérdezik - jól vagyok,
de meggyőző mosolyra már nemigen futja.
 
Mint csalfa szerető, úgy hagyott el a Nyár,
még sirattam a Tavaszt, a zöld rügyű bókját,
de a felszáradó harmat nyomába már
nekem érlelte a Nyár napbarnító csókját.
 
A mezőre hívott, búzavirág ágyra,
fényfonallal hímezte tarka rétünk selymét,
s rá sem hederítve az irigy világra,
szívembe simogatta tűzvarázs szerelmét.
 
Az egemre rajzolt millió csillagot,
s ha jött is néha felhő, ezer fokon égtem,
mégis csalfa a Nyár, szó nélkül itthagyott,
mikor a megfáradt lábú Ősz jött el értem.
 
Most az Ősz vigasztal meleg hunyorgással,
már Ő deres homlokom önérzetes őre,
csak azt teszi velem, mint mindenki mással,
felkészít lassacskán a Téli pihenőre.
 

 

Jóna Dávid
Próbatétel
 

Zsákban tartom én is a tegnapokat,
így nem száradnak ki olyan könnyen,
szövet mögé rejtem minden féltett csöndem.
De legalább tőlem nem kérdezik, hogy vagyok,
ha kérdezik, sem várnak választ,
az érdektelenség körültámaszt,
megtart, elraktároz, jobb esetben elfelejt,
ez a pálya bizony semerre se lejt...
sem a tavasz, sem a nyár nem ad mást,
csak amit adnia muszáj,
mint az idő, a gravitáció, s a négy világtáj,
minden változója állandó is egyben,
ezerféle arccal, ezerféle szerepben
adnak tükröt, hogy magunkat nézzük,
s hogy félelmeinket felcímkézzük,
vagy hogy szembenézzünk majd vele,
azt hiszem, hogy ez az élet
legfőbb próbatétele.

Finálé helyett 

Elmúlt egy év, 

Azóta Tél...

Zúzmara hull,

Takar a jég.

Siet a Nyár,

Tavasz sincs már,

Karantén ágy...

Mostoha nász.

Őszöm a gyász,

Tegnapi zsák...

Nehezül rám,

A hideg ráz.

Mysty Kata

      Millei Lajos
Őszülő Őszöm 

Életem zsákjában gyűlnek a tegnapok,
hogy mekkora a zsák, csak a Jóisten tudja.
Azt mondom mindig - ha kérdezik - jól vagyok,
de meggyőző mosolyra már nemigen futja.

I . A.   -    A címbéli "Őszöm" kijelölő jelzője, az "őszülő", komplex képet formálva jelentést szűkít, egyértelműsít.

   Az évszakokban rejlő szimbolikus jelentés használata közkedvelt volt az irodalomban és ma is az.

   A lírikus gyakran kedvenc költői eszközként használja sajátos életszakaszok, sőt az életet

   meghatározó élmények , tartalmak  jelképes ecsetelésére, s mint gondos gazda zsákba is gyűjti

   a tegnapok történéseit a személyessel együtt.   S hogy mekkora is az  a zsák, s hogy milyen tartalommal telik meg egy elbeszélő-leíró

részrészletezi, nagyszerő képsorokkal elevenedik meg az olvasó számára. ( Őszülő Őszöm, 1vsz)

 

 

B. Jóna Dávid
Próbatétel

  Zsákban tartom én is a tegnapokat,
így nem száradnak ki olyan könnyen,
szövet mögé rejtem minden féltett csöndem.

A Próbatétellel adott a hasonlóság .(1-3 sor).

Ősszel a természeti javak zsákban tárolása evidencia,  tradicionális, az életet determináló

hagyomány.   A tegnapok zsákban tárolása és ennek indoklása sajátosan emberi,  " nem száradnak ki olyan könnyen, lédús marad -

teszem hozzá .  Legjobban - " a féltett csöndem", - olvassuk - mint fölbecsülhetetlen érték, "szövet"mögé  metonímiája rejti,  ami  a termés  - a

költő esetében a vers  közege  -  és a jövőjének a záloga.

    

 II.   A. ( Őszülő Őszöm, 2.3.4.vsz)

Mint csalfa szerető, úgy hagyott el a Nyár,
még sirattam a Tavaszt, a zöld rügyű bókját,
de a felszáradó harmat nyomába már
nekem érlelte a Nyár napbarnító csókját.
 
A mezőre hívott, búzavirág ágyra,
fényfonallal hímezte tarka rétünk selymét,
s rá sem hederítve az irigy világra,
szívembe simogatta tűzvarázs szerelmét.
 

Az egemre rajzolt millió csillagot,
s ha jött is néha felhő, ezer fokon égtem,
mégis csalfa a Nyár, szó nélkül itthagyott,
mikor a megfáradt lábú Ősz jött el értem.

A lírai én hangulatát, a "jól vagyok"-at egy "meggyőző mosoly" nélküli jelzős szintagma teszi igazán hitelessé.

Ahogyan Millei Lajos fogalmaz előszavában: "az évszakok maradandóságait a vers" "fotoalbumként " örökíti meg, Valóban ez tetten is érhető nála.

A   Nyara , mint csalfa szerető " hagyta el, "Tavasza, zöld rügyű bókját siratva " folytatta küldetését, változatos összetett igényes költői képsorok.

"Csillagdús nyári éj" még a bodogságot ragyogtatja, de a "csalfa" kijózanító jelző megismétlése helyrebillenti még a "tűzvarázst" is.

Kiemelkedően szép a 3 vsz. A megszemélyesített csillagok, a mező búzavirága , kék színe még reménnyel kecsegtet,  a tarka rét selyme

simogató, és egyben válasz is az irigy világnak.

                                       

                                                                   B.     De legalább tőlem nem kérdezik, hogy vagyok,
                                                                                  ha kérdezik, sem várnak választ,
                                                                                   az érdektelenség körültámaszt,

( Próbatétel:  4-5-6 .sor)

  Féltett csöndünk bizonyára az alkotás , a teremtés , vagyis az élet nélkülözhetetlen tartozéka ebben a

zajos, feforgatott viágban , ahol -  "Hogy vagy?" - meg se kérdezik , vagy ha meg is  - választ sem várnak rá,

ugyanis senkit sem érdekel. Itt az érdektelenség az úr!  Korunk emberének fő bűne, "pályája "végtelen egyenes,

egysíkú: "megtart, elraktároz( az őszre asszociálok), jobb esetben elfelejt.

A folytatásban egy másik felsorolás  a " sem" tagadószóval erősít,

s ez az ismétlő alakzat veszi egy kalap alá az évszakok adományait.

  csak amit adnia muszáj,
mint az idő, a gravitáció, s a négy világtáj,
minden változója állandó is egyben,
ezerféle arccal, ezerféle szerepben
adnak tükröt, hogy magunkat nézzük,     

 -   (7-13sor)  

Az "adnia muszáj!"-  törvényét kifejti  egy tárgyi alárendelt összetett mondatban,  összehasonlítva a kronos, a gravitáció ezerféle szerepével,

 a földrészek vonatkozásában, tudniillik változásaik  ellenére  egyben  minden állandó, erről kapunk meg magunkról is tükörképet.

Egy szabad versben arra kapunk példát itt , hogy alakzatok segítségével mennyire képes  elvontan  tömöríteni a művész.

III. A.

Most az Ősz vigasztal meleg hunyorgással,
már Ő deres homlokom önérzetes őre,
csak azt teszi velem, mint mindenki mással,
felkészít lassacskán a Téli pihenőre.

  Az Őszülő Őszöm befejező részében a lírai én saját életére koncentrál, "deres homlokára" , - erre nézve kommentálja a zsákba majdan

belekerülő  vigasztaló nyárvégi  meleget. Erre van szüksége, az igazi szeretet melegére! Teszi ezt egy megszemélyesített szintén

komplex  kép segítségével, ám némi rezignáltsággal,  fegyelmezett kötött versformában ,

fegyelmezett szótagszámú sorokban , keresztrímesen. ABAB

 

s hogy félelmeinket felcímkézzük,
vagy hogy szembenézzünk majd vele,
azt hiszem, hogy ez az élet
legfőbb próbatétele.

 

   B. 

A Próbatételben a  művész tükröt tartva bevonzani engedi az előbbiek ezerféle arcának , szerepének villanásait úgy, hogy önmagunkat

is  látni engedi úgy , hogy a" félelmeinket felcímkézzük".   Az ezzel való szembenézés  a valódi kihívás, " az élet próbatétele!"

Az" f-es"alliteráció a fájdalmas valóság hiteles érzetét kelti egy megfelelően tördelt szabad versben,

igényes stílusban, választékos irodalmi nyelven. (14-18.sor)

Választott versek

 http://www.magyarparnasszus.hu/versek/suttog-az-avar-0  - Levélkönnyek
 
http://www.magyarparnasszus.hu/versek/levelkoennyek-0  -  Suttog az avar



-  Hasoló témájú, műfajú verseket össze lehet hasolítani.
 Boncolgatni, kiemelni a gyönyörködtető stílusképeket, illusztrációkat készíteni ...
 Megvilágítani azokat a szépségeket, amelyeket azok elénk tárnak.
 
Ezt összehasonlító elemzésnek hívjuk, ez az elemzés ilyen lesz.
 Erre mutatok egy példát, rövidebb lére engedve a mondandómat.

Levélkönnyek
 
Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
 
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
 
Kopár ágaikkal búcsút intenek,
rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet.
 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
 
 
 
Suttog az avar
 
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
 
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.
 
Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
 
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.
 
Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar
haldokló fák tövében.
  
     
    - Mindkét vers - tájvers, -  az őszről szól.

Ebben az időszakban a nappalok rövidülnek és az időjárás fokozatosan fordul egyre hidegebbre,
szelesebbre és csapadékosabbra.
 A lombhullató növények levelei elsárgulnak,
kivörösödnek, átmenetileg gyönyörű színpompába borítva a természetet,
mielőtt elszáradnának és lehullanának a fákról,  -- ihletadó történések mind!
Emiatt szeretjük sokan ezt az évszakot. Írunk is róla sokszor, jómagam is.

-    Mindkettő a Parnasszus derekán kapott helyet)
 Tehát azonos értéket képviselnek.
 
  -  Vannak hasonlóságaik, de egy s másban különböznek is...
Az elemzés ezekre próbál rávilágítani.  
        

Bevezetés

 

 Egy táj bemutatása festői állóképekkel is nagyon élvezetes, de a költőnek a tájhoz fűződő érzéseit,
azok hatására keletkezett gondolatait is érzékelnünk kell.
 Természetszerűen egy adott tájat, helyet, évszakot, jelenséget komplex trópusok segítségével,
hangulatosan, élet és élményszerűen ír le, mutat be, fest , rajzol meg a költő.
Kihez melyik évszak áll közelebb?
Költői kérdés. Mindig az éppen aktuális...
Van, akit éppen az őszről szóló versek tettek őszpártivá, szinte a második tavaszt ünneplik benne.
Az elmúlásra való emlékeztetés a leginkább taszító ebben az évszakban...
Addig a pontig, ahol ez a profánból egy más megvilágításba nem kerül, azaz a szakrálisba.

Elemzés

1.A Levélkönnyek  1-2 vsz.
 
 Álomittas tájra simul most az alkony,
csendek pihennek rétek lágy ölén,
ezer-szín szépségű lassú hervadásra
szelíd-reszketőn ráborul a fény.
 
Levél bársony selymén elmúlás remeg,
de élet-féltőn tartja még magát,
ringó ágak között hűvös szél oson,
levélkönnyeket hullatnak a fák.
 
--- Ennek a versnek optimizmusa vonzóbb, a leírás telítettebb, összetettebb.
Az alkonyi csöndben az "ezer-szín szépségű hervadásra" "reszketőn borul a fény.
Álomittas a táj, pihen a csönd,  a lassú hervadást természetesnek vesszük.
A levél bársony selymén elmúlás remeg, - a színre lépő levél tehát a vég hírnöke, 
élet-féltő jelzője is nagyon találó, s ahogyan tartja magát, nagyon élő, emberi ,
mint az, ahogyan az ezt követő megszemélyesített szél és a fa viselkedése is!
Levélkönnyek hullanak, - síratójuk a fák, - önmagáért beszél!/szineszt./
A képeket nyugalom uralja. Ezt érezzük végig és gyönyörködünk bennük!
A remegő elmúlással a tőle való félelmet érzékelteti.

1. Suttog az avar-ban  1-2 vsz

az alany szinten és kizárólagosan egyetlen lehulló levél ...

 
Lehull a levél.
Oly egyszerű a képlet:
az ág búcsút int,
átengedi a szélnek.
 
Sebesen szárnyal,
azt hihetnéd, hogy élve.
De csak a remény
kapaszkodik az égbe.


 Éppen az enyészet felé tart! Búcsút int neki az ág ,
aztán röpte a szél hátán felgyorsul. A szél asszisztál...
Hite, vagy  tévhite ?;"azt hihetnéd, hogy élve" ...
Nem kizárt szakralitás; "Oly egyszerű a képlet."
   Szárnyal, zuhan, mígnem fekszik a földön...      
Ez a fajta fokozás az érzelmek felerősítése, zaklatottság, érthető feszültség jelenléte.
Az eleve elrendelt, vissza nem fordíthatő történést véve alapul.
"Oly egyszerű a képlet:"  Élünk és meghalunk.
 "De csak a remény kapaszkodik az égbe."
A remény hal meg utoljára, kívánkozik ide a közhelyszerű mondás.
Ha a remény valóban teljes,
a kapaszkodás az Élethez való ragaszkodás is!
(Örökzölden tartja magát a mondás, bár már lerágott csont.)


2. A Levélkönnyek
 
 3. vsz-ában szertatásszerűen zajlik a búcsú:
-mint  sirató-rituálé.
A ringó ágak rőtté váltak, kifosztottak lettek.
Mindenkiben nyomot hagy az elválás.
Az eltávozottat megsirató életteli, szemléletes,
lírai képsorok illusztratívek, művésziek:

"rőt avarba sírják a múló szépeket,
évgyűrűk óvják az élet csodáját,
az illatot, színeket, az új kezdetet."

Hangsúlyt kap tehát az élet, hisz maga egy csoda!
"Szépségekkel" telik meg, amit "évgyűrűk" óvnak.
Illatain, színein túl egyéb ajándékainak ráadása,
a szakralitásból eredően, egy új kezdet !!

2. Suttog az avar

3-4 vsz -aiban a végső útján kísérjük a lehulló levelet
a temetőig.

Végül is zuhan,
mert a világ szakadék.
Az elmúlt jelzi
a végtelen peremét.
 
Fekszik a földön.
Ennyi maradt a jövő.
Megpihen végre,
de nyughelye temető.

Az elmúlás, zuhanás a mélybe, hiszen
- s itt a profán! - "a világ szakadék!"(metaf.)
A végtelen peremét villantja fel, de ködösíti a jövőt.
Az emberi út  így zárul le, mindenki megpihen
 végső nyughelyén , a temetőben!


3.     A Levélkönnyek  4 . vsz - ában vidám üzenet,
    "jóhír"vár bennünket.

Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
őrizve magukban a levél-álmokat,
lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad.
 
Az allegorikus üzenet csúcspontjához érünk,
Jelképes üzenetet boncol az utolsó strófa.
A levél álmait őrzik az emlékek, nyom nélkül nem tűnünk el...
Az ősz-varázs, az elénk táruló őszi színvilág
 az élet megannyi szépségére, értékére emlékeztet.
A levél-álmok szóösszetételben, komplex stílusképbe
sűrített az emberi lét ámokfutása!"
 
"lassú hervadásból születnek újjá,
ha a kopár ágakon bársony-rügy fakad."
 
Ebben a két zárósorban az a költő szólal meg, aki
nem esik kétségbe, nem ejt kétségbe bennünket, olvasókat sem.
 Újjászületésről beszél, lassú hervadásból?
Talán őt igazolják az időskor "megváltottjai", akik ezt megtapasztalják hitükkel, kegyelemből.
Az őszt tavasz váltja fel, a kopár ágakon ismét az élet virul!!
Mindenki megtapasztalja, látja és elhiszi.
Minden vég valaminek a kezdete...A halál meglehet , hogy nem is a vég?!
Hiszen"a kopár ágakon bársony-rügy fakad." Az Élet folyamatos, örök körforgás.

3. Suttog az avar 5 .vsz-a befejező

képsora egy pesszimistább költőt feltételez.
Avartemető sírja zárja magába a lehulló levelet,
de mocorog.
Vajon? "Titkos féregnek foga" ez!?
"A rothadás zaja?"
Suttog", nem az életről, ellenkezőleg!
Nem a halál haláláról, hanem az élet pusztulásáról van szól. Profán megközelítés.

Megmozdul néha,
pedig halott már régen.
Suttog az avar

A levél itt a halál hírnöke, az elmúlás végzetes ténye erősödik fel.
haldokló fák tövében.
A fa "élte is megszakad!"Semmi nem örök...

Témájában , tartalmában tehát hasonló versek üzenetükben azonban eltérőek.
A magam részéről a pozitív kicsengés mellett voksolok.

De nézzük a formát!


Forma


Levélkönnyek
A nyelvezete szép, a hangulata jó.
Félrímes vers, - közepes rímekkel -, szép, tiszta, természeti képekkel.
De!

Időmértékesen is helyt áll!

Tracheikus sorok

rőt avarba sírják a múló szépeket,
 -  U -  U  -  -  U  - -   - U U 
Minden ősz-varázsból emléket óvnak,
 -  U  -    U -   -  -  - U  -  U - U

Álomittas tájra simul most az alkony, 12   A
- U -  -   -  U  U -   -   U  -  -    
csendek pihennek rétek lágy ölén, 10 B
  -  -   U -  -   - -   -   U -  
ezer-szín szépségű lassú hervadásra 12  C
U -    -    -  - -  -  -  -  U -  U 
szelíd-reszketőn ráborul a fény. 10. B
  U -   -   U -   - U U  U  -   


Suttog az avar

Szép allegorikus vers/ egy hulló falevél az ember sorsa /
 félrímes a strófaszerkezet


 Lehull a levél. A 5
 U -   U  U -  
Oly egyszerű a képlet: B 7
U   -    U - U  -  U  
az ág búcsút int, C 5
U  -   -  -  -   
átengedi a szélnek. B 7
- -  U U U   -  U  

Adalék

   /  Szoros értelemben vett tájköltészet Európában a felvilágosodás és a romantika szülötte.
 Ekkor a táj nagyon gyakran érzelmek, hangulatok kifejezésére szolgál.
A tájköltészet a 20. században is jelentős, de gyakrabban kapcsolódik más témakörökhöz.
 A magyar irodalomban a tájköltészet megjelenik Janus Pannonius, Balassi Bálint, Bessenyei György,
Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Berzsenyi Dániel költészetében,
a tematika azonban Petőfi Sándor életművében teljesedik ki (Az alföld, 1844;
 A csárda romjai, 1845; A Tisza, 1847; A puszta télen, 1848; Kiskunság, 1848).
A 20. században megváltozik a tájlíra jellege (Juhász Gyula Tiszai csönd, 1910;
József Attila Nyár, 1930; Holt vidék, 1932; Külvárosi éj, 1932; Téli éjszaka, 1933)./
http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Tajkolteszet.htm

A szenvedések tengerén
jéghegyek közt virág fakad,
csak vigyétek fénylőn, dicsőn
Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!
Kárász Izabella


A hónap verse nem is lehetne más,

mint éppen egy erről szóló költemény!  


Pete M. László :

Ébredező szent Kikelet



Ébredező Szent Kikelet;
Jövő színezi az eget.

Morcos kis hajnali ködök;
Csak a megújhodás örök.

Transzcendens álmok szeretnek,
Profán vágyak kéregetnek.

Ébredező szent Kikelet;
Ünneplőben a fellegek.

Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.

Zsong az Élet minden szinten;
Vagyunk az Egy - és a Minden.

Ébredező szent Kikelet;
Az Idő kalapja kerek.

Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.

Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.

http://magyarparnasszus.hu/blogs/lnpeters
  
Cím,
Versválasztás
Szerkezet, Elemzés
Értékelés, összegz.


    A vers címében a témája is, mintegy az egészére kiható szövegszemantikai eszköz.
Nem egy szokványos természetfestést találunk ebben a versben, tájlíra ez is természetesen,
de attól sokkal több , a Legtöbb!
Egyetemes eszmei vonala, gondolatisága teszi kivételessé, jó verssé!
A mosolygó kikelet, Váltja fel a mord telet." Népdal. (Erdélyi J. gyüjt.).
"Kikelet'-nek hagyományaink szerint  csak a tavasz kezdetét vagy elejét tekinthetjük,
mely közvetlenül a telet követi, midőn a hó olvad, lágyabb időjárás kezdődik,
 s a fű és egyéb növények mintegy életre kelnek; mi rendesen martius és aprilisban történik. " *
 Székelynaptár szerint március: Kikelet hava.
Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte.  *
 A Szent Kikelet jelzős szerkezet a természet örök megújhodásának
 klasszikus szépségű, szemléletes , összetett jelentésű jelképe.
Öröktől fogva van, jön újra és újra Kikelet,  nem szünik meg soha,  léte végtelen.
" A "szent" idő élménye teszi a vallásos ember számára lehetővé,
hogy időről időre újból megtalálja azt a kozmoszt, amilyen az in principio,
 a teremtés mitikus pillanatában volt."***


 Szerkezet
 
Tartalom:

    Az "Ébredező szent Kikelet" visszatérő sora, refrénszerű ismétlés, hangsúlyt kap.Ezzel építkezik is.
Vele súlypontoz a Költő...a Szent Kikelet metaforával, és a szent Kikelet metonímiás vátozataival,
a visszatérőkben (3) - a szent jelző - kisbetűsre vált, úgy ahogyan a változó világ,
a szentből lassú lépésekkel átcsúszik a profán mezőre.
 "Kezdetben egypólusú volt az ember látása: csak szent létezett,
 meghasonlottságban kettéhasadt a mindenség, szentre és profánra." ***
 "A hasadás mintha maga alá akarta volna temetni a szentséget, hogy maradjon csak a profán. 
De a spirituális korszakváltás megfordítja a tendenciát és újra egypólusúvá teszi a mindenséget:
győz a szentség. Így profán helyett, sőt szent és profán helyett marad: Szent és Szent…"  ***       
Így nem csupán csak formai elem,  a lírai ént hűen igazoló, fontos tényt közvetít, mond Róla.
 
         Forma:

Szerkezeti egységekre (3) bontó kulcsmondata, mértani pontossággal rendez,
- részenként 6 sor egy szerkezeti egység. A 3-szor két sorok,

Kötött versformában , párosan remekül rímelő, felező nyolcasokban.
      
 Elemzés

A.
Ébredező Szent Kikelet; 
Jövő színezi az eget.
                     
Morcos kis hajnali ködök;
Csak a megújhodás örök.

Transzcendens álmok szeretnek,
Profán vágyak kéregetnek.
   
A természet örök rendjének történései a Költő számára nem hétköznapi eseményként zajlanak
 A "Szent Kikelet" a metaforákra jellemző  nagybetűs írásmódot követi,
ezzel vallva, vállalva a lírikus hiteles látásmódját,  
aki tudatában van az évszakok menetrendjének igazi voltával, annak állandóságával,
ezért ez a jelzős szintagma jogasan, de köztudottan is az Örök Tavasz jelképe.

A megújhodás időigényes,"ébredező" volta finoman árnyalt, jötténekfokozata van.
A természet sohasem immel-ámmal, sőt körforgásban, fáradhatatlanul végzi  a dolgát.
Rejtetten, a  még fel nem ébredt titkokra utal, bizonyára az emberre,
akinek kellene, mégsem " kél ki..." szunnyadozva, töpreng inkább.
 Az eget szemléli, aki a Napot reméli módjára.

Jövő színezi az eget. Meghökkentő  trópus ez a.. Jövő-kép!!
A Jövő, azaz az Eljövendő, a valóban tevékeny Élet nyit kaput!
Évelő Reménnyel színez,  nem festi...Van különbség!
Optimista hittel, az iránta való bizalommal láttat, észrevételez.
Egy gyönyörű megszemélyesítésben úgy, mint ahogyan a tavasz életteret megszépítő,
varázslatos  történéseire várakozva, alázattal illik  tekinteni.   
Nyilvánvalóan az Ígéretes Jövőre is gondolnunk, ami természetesen megadatik a Benne hívőknek.   
A természet szorgalmasan lát neki a feladatához, örök rendje-módja szerint.
Útjába semmi nem állhat annak, ami eleve elrendelt...mert Élő, eleven.
Az"Morcos kis hajnali ködök" elfogadható kísérő jelenségek, nem jelentenek akadályt.
Szokásos velejárói a természet változásainak, lassítanak, visszatartanak
valós természeti jelenség a folyamatokat illetően, belenyugvással tudomásul vehetők...
A megszemélyesített jelzővel, a morcossal, kitűnő a hagulatfestés, árnyal és gyöngédségről árulkodik .
Morcos az az ébredező is, aki nem képes igazán örülni és gyönyörködni a kikeletben, a rügyfakadásban, a madárdalban.
Látni látja, de lelki vaksága miatt nincs öröme benne. Marad örök álmodozó. Bár ebben sem az igazi.
Nem ragaszkodik, és nem is képes szeretni igazán. Akkor védené...nem tenné tönkre!
Csak  a megújhodás örök!
Minden újra éppé, frissé, elevenné válik körülöttünk...De bennünk is, ha ezért mi is kitartóan teszünk!
Üdvös, ha folyamatosan észrevesszük a nekünk szóló ajándékokat: így a tavaszi napsütést, a virágnyilást..
A "mehújhodás", megújulás régies, archaikus változata. Nem véletetlenül használja a Költő,
célja az ünnepélyesség hangulatának megteremtése, annak örök volta kapcsán.
A fel nem fogható; az elérhetetlen, természetfeletti álmok élők, itt élő voltuk nem meglepő!
Hogyan!? Nem evilági álmokról beszélünk!
Transzcendens álmok szeretnek,
Isten, a mi megálmodónk, az igaz Szeretet, aki  a teremtett világot Megváltó álmokat képviseli.
Mert úgy szerette a világot...
Ő az, aki Jövőt színez!? Körfogásban tart!? Folyton megújít és megújul?!
 A szenten kívüli (pro-fan),  mindaz, ami világi, anyagi,
 relatív természetű, ami bizton befészkelte magát az életünkbe.
" Valójában nincs teljesen profán létezés. A profán élet mellett döntő embernek,
 bármennyire deszakralizálja is a világot, sohasem sikerül teljesen megszabadulnia a vallásos viselkedéstől. " ***
Profán vágyak kéregetnek. 
Koldussá téve bennünket , csak vágyainkkal fordulunk Istenhez, vallásos emberként is!
Nem vallásosként pedig  vágyak, óhajok /főnévi metafora/ mi magunk vagyunk,
a test hajszolta lelki szolgaságba űzötten.
Csodálatos igazság, a gyarló emberi voltunkról.

B.
Ébredező szent Kikelet;
Ünneplőben a fellegek.

Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.

Zsong az Élet minden szinten;
 Vagyunk az Egy - és a Minden.

Ünneplőben a fellegek
Az ember tudatában a mindenség tükrözött képét mindenkor a szentség aurája lengi körül.
Egyébként nem lenne szent a benne lévő újjászületés sem, ami külső beavatkozás nélkül, belül zajlik.
A természet olyan történései mint éppen a rügyfakadás, virágeső, később a gyümölcsök érése, aratás stb.
ünnepi pillanatai életünknek! Hozzájuk megannyi ünnep, hagyomány kapcsolódik!
A Nagy Koreográfus az őszi elmúlást, a téli haldoklást feledve "véget vet a gyásznak" !
Éppen a sötét fellegeknek - mint a Gonviselés gondjainak -  kell jelezniük, kell oszlaniuk, ünneplőbe öltözniük menetrendszerűen!
OdaFönn már a kezdetektől ünneplik ezt eseményt, ideje lenne a viduló égi kék alatt, ebben az egyre világosodó Föld létben is!
Ünneppé tenni az Élet Folyamatosságát, úgy hinni benne!!

Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.

Családok, Nemzetek, Hitek
Vitathatatlanul három fontos pillérei életünknek, fennmaradásunk tartóoszlopai,
értékteremtő és megőrző tevékenységünk alapjai!
A nagybetűs szavak vallanak, tisztelettel, alázattal  ebben a léleképítő hitvallásban!
A költőnek a világmindenség minden elemében föl kellene fedeznie az egyetemes szentség jelenlétét,
mint legfontosabb Értéket! Sőt erről vallani, átadni azt , építeni hittel , kedvvel, szeretettel;
mert elkötelezettség! Éppen ezt teszi  ebben a versében, és sok másban is Pete M.László!
Enélkül nincs értelme az alkotásnak!A profán ember "kriptovallásos" viselkedésű, Ő nem lehet az!
Meglehet emberi felelőssége, elhivatottsága, hitvallása  kell legyen mindenkinek.
Az elvakultságot józanul senki nem kívánja, ám a szentségre való vakságot kárhoztatja.
Családok, Nemzetek, Hitek ...Egyetemes , vitathatatlanul legmagasabb rendű értékeink,
nélkülözhetetlen értékmérő Elemei az alkotó életnek!Döntően meghatározója, alfája és omegája létünknek.
Ezek Nélkül a téridő hideg. "   Ha fáznak még az emberek
tavasztalan, téli, hideg, vak éjszakán, csupán azért,mert ridegek, jaj, a szívek! ("Kárász Izabella)
A Világegyetem minden létezőt magába ölelő fogalma, a téridőt is magába kell foglalja.
Ha a téridő létezik, akkor a Világegyetemhez, a Midenséghez tartozik.
Einstein óta a teret és az időt egyébként is egy egységként kezeljük és
jelezve ezt az egységet a szóösszetétellel,  téridőként beszélünk róla.
Csak Kikeletek váthatnak meg bennünket a dermesztő Hidegtől!

Zsong az Élet minden szinten;
Vagyunk az Egy - és a Minden.
 Az "élet rítusok sorozata" időről időre újból részt vehetünk benne,
aktuális örömforrásai életünknek, erőt adó , alakító számunkra a körülöttünk forgó világ is.
Zsong, élettel telik, mozgásban van, gyarapszik.
Frissül a természet, benne, vele minden, még az az emberi természetnek is nyitva kell állnia ,
meg kell újulnia, van rá lehetősége, így esélye is!
Egy olyan szent időben lehet része, amely bizonyos szempontból az "örökkévalósággal" azonosítható.
Egyként részei vagyunk a Mindennek, de a minden is eredendően bennünk rejtőzik!
Hosszasan, filozófikusan lehetne fejtegetni, de az evidenciák nem,
Tömörségük folytán gondolatilag is erős mondatok művészi erővel bírnak,
bennük a gondolkodó mindent egyben meglátó meggyőződése meg is győzi az olvasót! ***
A szentre és profánra hasadt a mindenség az a hely , ahol minden az Egyben van,
az Egyben pedig a Minden! Annyira tökéletes mű, és a működése is!

C.
Ébredező szent Kikelet;
Az Idő kalapja kerek.

Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.

Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.

Ébredező Kikelet;
"A szent idő paradox módon körkörös, visszafordítható,
újból elnyerhető időnek mutatkozik, egyfajta mitikus, örök jelennek,
amelyben az ember a rítusok közvetítésével időről időre újból részt vehet. "***
Sűrített metonímiákkal, komplex trópusokkal dolgozik a költő,
nagyon találóakkal, egyértelműekkel!
Az idő veheti a kalapját, mint, aki indulásra kész!
Az Idő kalapja kerek.
Egyszerű bővített mondatban ágyazza az állandóság szemléletes képét!
A Végtelennek, az örökkévalóságnak ennél frappánsabb  megjelenítése aligha lehet,
úgy hogy nem zárja ki a vég voltát sem. "Mindennek ideje van..."
Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.
"Aki  vallásos az idővel szembeni magatartás alapján is különbözik másoktól,
nem hajlandó teljesen a modern,történelmi jelenben élni;
azon fáradozik, hogy egy olyan szent időben legyen része,
amely bizonyos szempontból az örökkévalósággal azonosítható."
 Az időben nincs törés, és az időnek nincs "titka".
 Ha pedig van, az éppen az, hogy minden szent pillanat Éden!
Átélhető édeni pillanatokért van értelme a létezésnek és értelme van az újjászületésnek.
"Ember, világ, Isten – a mindenség minden elemében ott van, mint egyetemes szentség ."***
A megújhodásban ott van a megszentelődés.
Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.
Nietzsche mondta, hogy Isten meghalt – de azt már elfelejtik idézni, hogy „és mi öltük meg”.
De "feltámadt", és egyre fiatalodik is.
Ettől reménytadó, biztató sugallata, mondanivalója nem is lehet egy versnek!
A vers alapján maga a bizonyosság is!!Fénylő Tavasz-ametiszten sorban
közeledünk, és megérkezünk  a vers csúcsponjához!
Fénylő Tavasz-ametiszten...sorban a kép megállít!
Megállít  ez a  kivételes, kristáytiszta ragyogás!
Arra gondolunk önkéntelenül, aki az emberiség örök Tavaszaként jött el,
meghalt és feltámadt, sokunk örömére még  fiatalodik is!!
Kikeletek sorát hozta, hozza el életünkbe, ha beengedjük.
Áldásnak nevezik.

Megyek a kéklő tiszta ég alatt,
utamra hajlik barka, mirtuszág,
és zengem én az élet himnuszát,
az Életét… az Úrnak Krisztusát.
Túrmezei Erzsébet

Első olasásakor éreztem, hogy remek vers ez , boncolgatva derült ki számomra is, hogy kincsre találtam,
Ametisztre, hiszen a vers is, üzenete is örök csillogás, bizonyságtétel! Lelki elixír.
A nagybetűs szavak vallanak, tisztelettel, alázattal  ebben a léleképítő hitvallásban!
Nemcsak a Költőnek feladta, felelőssége, mint Alkotónak, hanem mint hívő embernek kötelessége is,
továbbadni  hitbeli meggyőződését, mint evangéliumát.
Isten áldja érte!

 

  ***Források

(F: http://www.szoboszlokepeskonyve.hu/honapok/3.php)*

http://www.kagylokurt.hu/763/tarsadalomtudomany/szent-es-profan.html**

/  http://kikelet.szojelentese.com/ *

https://terebess.hu/keletkultinfo/profan1.html#2***

http://spiritterapia.uw.hu/KRIST-2012-06.ametiszt.html****


 Kiegészítések:   

 Baranyai tájszólás szerént van bekelet is, mely őszt jelent.
Ezen ellentétből és észjárásból indulva ki, a kikelet annyit tenne,
 mint az aklokban, ólakban tartott barmok kieresztésének, kikeléésnek ideje;
bekelet pedig jelentené a késő őszt, midőn a marha bekel, vagy,
mint mondani szokták, beszorúl.
 

** Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező,
agg Mamurius Veturiust (vö. "télkiverés", "télkihordás"),
 és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna "anyát".
 Anna Perenna ünnepe később amolyan "marciális" jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.

ametiszt a kvarc ásványnak az ibolyaszínű változata.
A legenda szerint maga a kristály a szépséges római Amethyst testéből született. Egy napon Bacchus boristen dühében egy falka tigrist küldött az emberekre, hogy az első velük szembejövőt megtámadják. Épp a szépséges Amethyst haladt feléjük, mire a Hold istennője megszánva őt, színtiszta kristállyá változtatta, mielőtt a tigrisek észrevehették volna. Bacchus isten, amikor meglátta a kristállyá meredt gyönyörű lányt, megbánta átkát és vörösborszínű könnyeket hullajtott, így kapat gyönyörű lilás színét a kvarckristályból képződött ametiszt.


/////////////////////////////////////////////
////////////////////////////////////
//////////////////////////////////////////

http://www.kagylokurt.hu/763/tarsadalomtudomany/szent-es-profan.html
"profán" szinonimái:

világi, hétköznapi

Ember, világ, Isten – a mindenség minden elemében föl kellene fedezni az egyetemes szentség jelenlétét.
Nem az elvakultságot kívánjuk, hanem a szentségre való vakságot kárhoztatjuk.
 Ember, világ, Isten – a mindenség,  minden elemében föl kellene fedezni az egyetemes szentség jelenlétét.

kettémeghasonlottságban hasadt a mindenség, szentre és profánra.

Kezdetben egypólusú volt az ember látása:

csak szent létezett, meghasonlottságban kettéhasadt a mindenség, szentre és profánra.

A hasadás mintha maga alá akarta volna temetni a szentséget, hogy maradjon csak a profán.

De a spirituális korszakváltás megfordítja a tendenciát és újra egypólusúvá teszi a mindenséget: győz a szentség.

Ám az ismételten fölismert szakralitás immár kétszeresen az: természeténél fogva szent a mindenség, s az ember tudatában tükrözött képét is a szentség aurája lengi körül. Így profán helyett, sőt szent és profán helyett marad: Szent és Szent…

A szó jelentése a szenten túli, a szenten kívüli (pro-fan),
 vagyis mindaz, ami világi, anyagi, relatív természetű.
 Egyiket tehát a másikhoz mérik, egymáshoz viszonyítják.
Profán nélkül létezhet-e szent, s vajon szentség nélkül lehetne-e nem-szent?
 Ahogyan a gyűlöletet tekintik szeretethiányos állapotnak, úgy a profán is csupán hiányos szentség?
Hajdanán a mindenség szent szentségének eleven lüktetése mellett eltörpült a profanitás.
Azonban változik a világ, a szentből lassú lépésekkel átcsúsztunk a profán mezőre.
 A teljesség látása helyett először megjelent a képes beszéd, a mítosz,
amely valamely történetben igyekezett leképezni a mindenség történéseit s az ember hivatását.
Ebben a korban még alig volt helye a profánnak, de amikor a vallásos világnézet vette át a domináns szerepet, megjelent a jó/rossz pólusossága, majd a bűn és kárhozat rettegett fogalma, ami még mindig a szentségre reagált.
Amikor aztán a vallásos intézményrendszer átadta a helyét a tudomány istenének, lassú haldoklásnak indult a szentség. Tán ezért mondta Nietzsche, hogy Isten meghalt – de azt már elfelejtik idézni, hogy „és mi öltük meg”.
szakrális

1. isteni, szent;
2. természetfeletti eredetű

Ám az ismételten fölismert szakralitás immár kétszeresen az: természeténél fogva szent a mindenség,
s az ember tudatában tükrözött képét is a szentség aurája lengi körül.
 Így profán helyett, sőt szent és profán helyett marad: Szent és Szent…

A szent idő élménye teszi a vallásos ember s mára lehetővé,

hogy időről időre újból megtalálja azt a kozmoszt,

amilyen az in principio, a terem mitikus pillanatában volt.

 

.      A nem vallásos ember is ismeri az idő bizonyos diszkontinuitását és heterogenitását. Számára is létezik például a munka egyhangú ideje, szemben a szórakozások és élvezetek, vagyis "az ünnep idejével". Ő is különböző időritmusokban él, és eltérő intenzitású időket ismer: kedvenc muzsikáját hallgatva, szeretteit várva és látva más időritmust érzékel, mint amikor dolgozik vagy unatkozik.Számára tehát az időben nincs törés, és az időnek nincs "titka". Az idő az ember legmélyebb létdimenziója; az ember létezéséhez kötött, tehát kezdete és , amely megsemmisíti a létezést- a halálban - vége van. Bármilyen különbözőek legyenek is az általa megélt ritmusok, bármennyire eltérő intenzitásúnak érezze is őket, a nem vallásos ember tudja, hogy ilyenkor mindig emberi tapasztalásokról van szó, amelyekhez semmiféle isteni jelenvalóság nem kapcsolódhat.
         A vallásos ember tehát kétfajta időben él, és ezek közül a fontosabbik, a szent idő paradox módon körkörös, visszafordítható, újból elnyerhető időnek mutatkozik, egyfajta mitikus, örök jelennek, amelyben az ember a rítusok közvetítésével időről időre újból részt vehet. A vallásos ember már az idővel szembeni magatartás alapján is különbözik a nem vallásostól; nem hajlandó teljesen a = modern nyelven kifejezve - "történelmi jelenben" élni; azon fáradozik, hogy egy olyan szent időben legyen része, amely bizonyos szempontból az "örökkévalósággal" azonosítható.
     
https://terebess.hu/keletkultinfo/profan1.html#2
   Valójában nincs teljesen profán létezés. A profán élet mellett döntő embernek, bármennyire deszakralizálja is a világot, sohasem sikerül teljesen megszabadulnia a vallásos viselkedéstől. Fejtegetéseink során ez még világosabbá válik majd, s látni fogjuk, hogy még a legnagyobb mértékben deszakralizált létezésben is megmutatkoznak a világ vallási értékelésének nyomai.
   

Ám még a profán térélményen belül is felmerülnek olyan értékek, amelyek a vallásos térélményre jellemző inhomogenitásra emlékeztetnek. Vannak például helyek, amelyek minőségileg különböznek a többitől: az otthon, az első szerelmet övező táj vagy bizonyos helyek egy idegen városban, amelyet fiatal korunkban látogattunk meg. Mindezek a helyek még a teljesen vallástalan ember számára is megőrzik sajátos, "egyedülálló" jelentőségüket: magánvilágának "szent helyei". Mintha az ilyen helyeken még a nem vallásos ember számára is olyan valóság nyilatkoznék meg, amely elüt mindennapi létezésének valóságától.

A profán ember "kriptovallásos" viselkedésével van itt dolgunk. Vizsgálódásaink során további példákat is fogunk találni vallási értékek és vallásos viselkedés ilyen letompítására és deszakralizációjára, és kísérletet fogunk tenni jelentőségük megértésére.

 

Ébredező Szent Kikelet;  
Jövő színezi az eget.
                      Március: Mars római istenről kapta a nevét (a háború istene). Az év harmadik hónapja, 31 napos. Régi magyar neve: Böjt máshava (vagy böjtmás hava). Székelynaptár szerint: Kikelet hava
Morcos kis hajnali ködök;
Csak a megújhodás örök.

Transzcendens álmok szeretnek,
Profán vágyak kéregetnek.

Ébredező szent Kikelet;
Ünneplőben a fellegek.

Családok, Nemzetek, Hitek
Nélkül a téridő hideg.

Zsong az Élet minden szinten;
Vagyunk az Egy - és a Minden.

Ébredező szent Kikelet;
Az Idő kalapja kerek.

Túl halálon, születésen
Minden szent Pillanat - Éden.

Fénylő Tavasz-ametiszten
Fiatalodik az Isten.

ametiszt a kvarc ásványnak az ibolyaszínű változata.

Főleg ékszerként használják. Hasonló módon munkálják meg, mint a többi kvarcot, de féldrágakő változatát a briliánshoz hasonlóan sokszöglapocskásnak köszörülik, hogy ragyogása elevenebb legyen.

Az AMETISZT szintén a kvarcok családjába tartozik. Jellegzetes lilás színét a benne található mangán és vas-titán tartalomnak köszönheti.
        Az egyik legáltalánosabb kristályunk, hatalmas csoportokban vagy akár a 3 métert is meghaladó geódákban "terem", így viszonylag könnyen beszerezhető, de érdemes kivárni, amíg egy igazán szép példányra bukkanunk! Egy-egy börzén már tenyérnyi nagyságú, gyönyörű darabokat is vásárolhatunk kedvező áron erdélyi kereskedőktől.
      

https://terebess.hu/keletkultinfo/profan1.html#2
   A vallásos ember számára a tér nem homogén.olyan ősélmény, amelyet egyfajta "világalapítással" azonosíthatunk. Nem elméleti okoskodásról van itt szó, hanem olyan elsődlegesen vallásos élményről, amely megelőz minden a világra vonatkozó reflexiót, mert semmi sem kezdődhet, történhet meg előzetes tájékozódás nélkül; a tájékozódásnak azonban valamilyen szilárd pont az előfeltétele. A vallásos ember ezért mindig is arra törekedett, hogy "a világ középpontjában" telepedjék meg. A világot meg kell alapítanunk, hogy élhessünk benne - márpedig a profán tér homogenitásának és viszonylagosságának "káoszában" semmiféle világ nem jön létre. A szilárd pont, a "középpont" felfedezése vagy projekciója a világteremtéssel azonosul;

   

 A vers egészére kiható globális kohéziót biztosító szövegszemantikai eszköz a cím.

Ébredező szent Kikelet
a március hónap metonímiája...     
 
  -  A szent Kikelet jelzősszerkezet a természet megújhodásának metaforisztikus, szemléletes képe.

  -  A téma aktualitással bíró jelzés értékű kiemelése,

  - Imétlése , refrénszerűen hangsúlyozó szerepű, egyben szerkezeti egységekre (3) bont,

     mértani pontossággal részenként 6 soros .
 
     Azaz 3-szor kétsoros, párosan remekül rímelő felező nyolcasok!
   



Mysty Kata: E szent háború...
 
Harcoltam testvérháborúban,
Sok más hiábavaló küzdelemben
bűnöm lett mindahányszor a vesztes.
Megtisztultan vezekelhettem.
Futásomat elvégeztem,
de még most is kínom kiált megálljt.
"Embertől való" akadályon át,
változatlan változás:
"Legszentebb gondom a szabadság."
Megannyi kísértet vágott rendet
fogolyként megkötözötten,
- láncaimat szorosan ölelgettem.
Felszabadító perceket lélegzem hát szüntelen,
barátjaként a véges végtelennek!
Mily aljas az ember...
Megértettem!Kísértésektől üldözöttek...
Annyira vigyázz rá mégis az Isten?!
Elveszni nem enged, - egyet sem!
Türelemjátéka véres és komoly,
Veréssel megint'csak megint.
"E szent háború igazsága "
soha véget nem ér.
Futását Ő végezte el az életemért,
az életedért...
Miért érne hát véget, miért!?
 

Mysty Kata
Csend ült a Nap peremére
 
Csend ült a Nap peremére,
talán bizony jókedvében...
Sokáig csak játszadozott,
esőcseppnyi álmán fodor.
 
Szürke homály védte arcát,
pára-dunyhán őrangyalát.
Nyárutónak búcsúdalát
dúdolta mint égi madár.
 
Fészke felhő, - s menedéke,
lelkét őrzi meleg éjben...
Lelki csendje szín ecsetje,
szivárványnak kikelet(j)e!
..............................................
Ha a Lélek diktál tollba,
gyönyört adó minden oldal,
a múzsa sem képes többre,
csak a Szépet kapja ölbe...

Mysta Kata:
Higgy, és hogy bízz....

Elhiszed-e,
bizton megtart egy szék téged?

Kiderül majd,
ha ráülsz, megbízol benne,

bizalommal,
önsúlyoddal ránehezedsz.

Hited széke;
bizalmad is Isten felé!

Telepedj Rá,
kőszikla - Vár erős keze!

Higgy, és hogy bízz....
- tedd összeset, Rá terhedet!

Akkor érzed,
megtartott a hited téged!

Mysty Kata:
Kellett ...De kell-e még!?

Hogy ne csak gyűlöld,
Meg is gyűlöld a pusztító
gyilkos vészt, a bübös halált,
a tank, az ágyú...
és minden fegyver-szörny dalát!
a lövészárok bús sarát,
a hideg gyászos éjszakát,
az emberi jaj-áradást...
 
Hogy ne a bűn zsoldja, a halál
legyen úr, "mindenek felett",
hanem az élni akarás,
és az élni hagyás!
Az Élet élet legyen és biztonság...
Hogy értékeld - a mát, s a holnapot munkáld,
féltsd félelemmel, tiszta értelemmel,
nem egykedvű közönnyel
a Jövőt, a Földet, a szent mezőt!
 
Hogy az Élet pártján állj,
az alattomos bűnt megutáld,
s hogy biztonságra vágyj,
külső, belső harcnak ellenállj!
Újkeletű formáját meglásd!
A mint mindennapi kihívást...
kövesd Isten Fiát...
Ne a sátán, a Lélek mellé állj!

Kellett a háború...
 
De kell-e még...?

Nincs más kiút?!

Van máshogy is...
Van más Út!
- Gyűlöld a háborút!
Késő lesz, vagy már most az?!
Vétkesek közt cinkos vagy?!
Vagy csupán eszköz, s leszel áldozat!
Az életnek ez alkonya, a bús...
Hajnala Béke-must!
- Idd, csak ezt idd,
Maradj szőlővessző, lelki gyümölcsöt termő...
Nem lehetsz vesztes, sem az Elvesztő!
Gondold meg, a világ tele tetemmel,
már majdnem temető!
Meddig tűr még a Teremtő?!

1.Jármyné Anikó barátnőm,  nyugdíjas

Bemutatás...

+ versek

Lelkem a kertem
http://magyarparnasszus.hu/blog/lelkem-a-kertem

Hipotézis
http://magyarparnasszus.hu/blog/hipot%C3%A9zis


2. Kiss Matild  kolléganőm versei


Feketém
http://magyarparnasszus.hu/blog/feket%C3%A9m


A nyugdíjas kort elértem
http://magyarparnasszus.hu/blog/a-nyugd%C3%ADjas-kort-el%C3%A9rtem

Érints meg..
http://magyarparnasszus.hu/blog/%C3%A9rints-meg-r%C3%B3zs%C3%A1k-t%C3%BCrelm%C3%A9vel

Lesz-e még annyi kurázsim..
http://magyarparnasszus.hu/blog/lesz-e-m%C3%A9g-annyi-kur%C3%A1zsim-evok%C3%A1ci%C3%B3-ki-viszi-%C3%A1t

Színesre átírom
http://magyarparnasszus.hu/blog/gondtalan-dal

3.Dr.  Tóthné Tálas Angéla

Tanítani
http://www.poet.hu/vers/55017


Dúdoló csillagok
http://magyarparnasszus.hu/blog/d%C3%BAdol%C3%B3-csillagok

Debrecen
http://magyarparnasszus.hu/blog/debrecen

Őszbe hajló ág
http://www.poet.hu/vers/123923

Hiányérzet
http://www.poet.hu/vers/96027

Üveggolyó
http://magyarparnasszus.hu/blog/uveggolyo

4.Dr.  Kovács Lajos
Láttam apát
http://magyarparnasszus.hu/blog/l%C3%A1ttam-ap%C3%A1t

Néma tanítók
http://magyarparnasszus.hu/blog/n%C3%A9ma-tan%C3%ADt%C3%B3k

Egy kőfaragó
http://magyarparnasszus.hu/blog/egy-kofarago

Kis unokám...
http://napkorong.hu/news.php?readmore=42793



5. Mysty Kata

http://magyarparnasszus.hu/blog/bennem-van-a-gyerek-is-m%C3%A9g

Szemed szememem
http://magyarparnasszus.hu/blog/szemed-szememen


Halandó a létrán
http://magyarparnasszus.hu/blog/halando-a-letran



Térdre borulva
http://magyarparnasszus.hu/blog/t%C3%A9rdre-borulva

Kialudt fénye
http://magyarparnasszus.hu/blog/kialudt-fenye

Barátság
http://magyarparnasszus.hu/blog/baratsag
v. aMég... http://www.poet.hu/vers/69849

Tollforgatóknak

 ?http://magyarparnasszus.hu/node/1603/12446#comment-12446

vagy a A versem útja
? http://www.poet.hu/vers/67899

Mysty Kata:
Közhírré
tétetett

Kiskoromban, - Istenem!
Kidobolták, - rend legyen!
Utcasarkon a kanyarban
közhírré tétetett;
- A falu dolga itt is, ott is,
"rendjén-rendbe" tétetett!

Szólt a dobszó...Tam-ta-tam,
Kisbírónak rangja van.
A falunak friss újságja,
hírcsatorna dob-tortája.

Anya, apa, gyerekek,
a dob szaván csüggjenek...
a dobolónak higgyenek!
Aki hallja, adja át,
Vegyen róla tudomást,
Milyen is ez a világ.

A hírről le ne maradjon,
A közről mindent megtudjon.
Nemet rá ne mondjon,
verje dobra, kimondom!

Mysty Kata
Nem adta meg neki hazája
 
A vásárcsarnokot hiába járom,
Őt már sehol nem találom.
- Kecsketejet vettem tőle,
az lett egészségem őre.

Kata feladta, nem bírta.
Nem lett - pedig, hogy akarta,
nem lehetett maga ura!
- Nagy volt a terhe, "marha",
tanyáját; ingóságát eladta,
Már más annak a gazdája.

Elment,családja "kitántorgott"
vele... Angliába. Ment a derűje ,
ment a borúja, új "otthona" várta.
"Most ott  úri szolga,
heti kétszer csak kibírja.
bejáró fizetést kap naponta,
belőle jobban meg is él."

Így mondta nemrég, haza szaladt.
 Itthon "még" a fogorvosa.
Mindent semmiért,
magát világba ásta.
Volt egy álma, nem találta.
Nem adta meg neki hazája!
Pedig itt kell lennie,
valahol, e hazában!

Egyensúly...

Ne becsülj le másokat!
De túl, - túl se mérd!
Az egyensúly az, ami valamit ér!
(ért)

Ne mondd a másiknak: - butaság!
Csak azt, - talán, - meglehet!
Az egyensúly az, ami itt még tehet!
(teremt)

Ne nézz ferde szemmel!
Hogy más másképp teszi...
Az egyensúly az, ami a valóst képezi.
(ékeli)

Ne ítélj el senkit!
Senki, semmi sem tökéletes.
Az egyensúly lesz majdnem végleges!
(tényleges)

Ne rombolj, rendezz, csak rendezd!
Közös dolgainkat tegyük előbb rendbe!
Csak egyensúllyal szokhatunk a rendre!
(trendre)

 Mysty Kata

Az Élet színpadán


"Színház az egész világ?"
A színdarab... csakis dráma:
tragédia és komédia.
Mind ugyanaz, mégis más!?
A színészek, - mi, az emberek;
álarcban szüntelen.
 
Meddig bírjuk még;
a "Játék" nem csupán játék!
"commédia dell arte,"
rögtönzött küzdelem;
nagy alakítás, közben - vallatás!
Színről színre igaz'ítás!
 
Az Élet színpadán sorban állunk,
főszerepre oly hiába várunk.
Díszlet a múlt nyűtt fátyla...
Rendezője a jelen,
a jövő mindig, a súgó!
A szöveg süket füleket botoz,
ezért katarzist nem okoz!
 
A sors nagy dramaturg ,
a rendezőt a taps választja meg,
a jelmezen át a világ kiált,
mindenhol az ördög statisztál.
A nézőtéren sok az elítélt...
Így a darab bukásra ítélt.

Mysty Kata
Az életre fókuszálsz
 

  Kristálygömbbe rejtett
   vakító Szép, - Remény!
Égből rajzolsz
képeket,
majd kihunysz
mint a Fény!  

Rózsaszínt itatsz,
a széllel zenélsz.
A könnyben egy pillantás vagy,
felszárító messzeség!
Maradsz és uralkodsz
te vagy a Fenség!  

  Szivárvány üveggolyó,
csengő költemény!
Élesztetsz,
dédelgetsz,
szívekbe zártan,
Te vagy mindenkor
  a Sugár sugá'ra!      

  Ébresztő álom,
 csöppnyi feltámadás,
mesés tavadban
 kékség-ragyogás!
Az utolsó sóhajban is
 az életre fókuszálsz!


*Csokonai idézet

 

Mysty Kata
Enyém voltál

Utamon kísértél, mégis
elhagytalak. Nem először
történt, ám visszasodort
a végzet újra, mert tudta...
mily' nagy szükségem van rád.

Éggel olvadt össze színed,
pergett rólad vizes bánat
összes mocska. A szél előtt
sem hajoltál meg, vigyáztad
féltőn a testem. Biztos fedél

maradtál a fejem fölött.
Hol hagytalak el most hirtelen?
Hittem, hogy kitartóan vársz ...
Magadra miért is hagytalak?
Nem vehetik el a "kincsemet!"

"Soha másét nem kívántam..."
Enyém voltál, - boldog birtokom!
Nem vigyáztam rád eléggé.
Ahogy Szent Péter utolsó
útján, bár tettelek volna

egy szegény" ázott verébre..."
Nyeledbe nem rejtettem el
vagyont, én mégis gazdagnak
éreztem veled magam.
Hol keresselek , merre, hol !?

Zuhog. - Verdes, csápol a hideg
eső ! Valahogy kerülj elő...!
- Kopott égszínkék esernyőm!

 

 

Mysty Kata 

   Hintaszéken...

  Hintaszéken röpülök
 múltammal hátam mögött.
 Jelenem a mellemen
 lepedőbe tekerem.
 Takarom fázós torkom
 hangom meleg dalokba
 reszkető kézzel fojtom...
 
 Harmat lepi már minden
 örömöm,  a torkomon
 hattyúdalom köszörülöm...
 Tovatűnt időnek lábnyomain járok,
 Betakarja hantom gyönyörű világom.