Mysty Kata blogja

 
http://www.poet.hu/vers/103855
MystyKata
Szilveszter

Malackodnak - látnivaló,
mégis olyan mulattató!

Csak zene az erő, csak zene megejtő.
Előrevivő, fel a lendület oltárára
emelő, mint légtornász síkoltó szele...
Nem igaz, hogy a búbánat temető,
alig pár lépés csak; tétova bökkenő!
A bűvölet mágikus erejével vonzó,
megfordító csalfa csuszda, csendre hint.
Mint magból a csíra, életet bonyolít,
hogy, bent lelkünk vízesésként csobog.
Táncot lejt szívünk minden rezdülése,
mint az orgonanyílás tavaszillata.

http://img7.dreamies.de/img/756/b/u4twjnlr6us.jpg

Mysty Kata
 Délután
 
 Zúzmara hull, köd szitál.
Meg nem áll, dér után...
 Délután
 széllel permetez,
  hópihét lengedez,
 házakat keretez,
 leveleken kerekez.
 Téli fákon selyem szál
 csipkeszövet álmot lát,
  este titkon szemre száll!

Rabindranath Tagore (1861–1941) versei

Versek A kertész című kötetből

Kosztolányi Dezső fordítása

VAK LEÁNY
Kosztolányi Dezső fordítása

Egy vak leány jött a kertembe reggel
s virágfüzért adott, zöld levelekkel.

Én a virágot a nyakamba tettem
s könny csillogott föl mind a két szememben.

A lányt megcsókoltam, majd szóltam: "Áldott,
vak vagy te is, akárcsak a virágok.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál
és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál".

 ////////////////////////////////////////********************************////////////////////////////////

Senki sem él örökké, testvér, és semmi sem tart sokáig. Tartsd ezt eszedben és örülj.
Életünk nem az egyetlen régi teher, ösvényünk nem az egyetlen hosszú utazás.
Egyetlenegy költőnek sem kell énekelnie egyetlen régi dalt.
A virág elhervad és meghal; de annak, aki hordja a virágot, nem kell érette örökre gyászolnia.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

Jönnie kell egy teljes szünetnek, hogy tökéletességet szőjön a muzsikába.
Az élet napestje felé hanyatlik, hogy belefúljon az arany árnyékokba.
A szerelmet el kell hívni játékától, hogy bút igyék s felemelkedjék a könnyek egébe.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

Sietünk leszakítani virágainkat, nehogy a futó szelek megrabolják.
Megpezsdíti a vérünket, megfényesíti a szemünket, hogy csókokat lopunk, melyek eltűnnének, ha késlekednénk.
Életünk mohó, vágyaink hevesek, mert az idő húzza a búcsú harangját.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

Nincs rá időnk, hogy valamit megragadjunk, összezúzzunk és elhajítsunk a porba.
Az órák gyorsan ellejtenek, leplükbe rejtve álmaikat.
Rövid az életünk, csak néhány napot hagy a szerelemre.
Ha munkára vagy vesződségre hagyná, végtelenül hosszú volna.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

A szépség édes nekünk, mert egyazon mulandó dallamra táncol az életünkkel.
A tudás drága nekünk, mert sohasem tudjuk kiteljesíteni.
Minden eldőlt és elvégeztetett az örökkévaló Égben.
De a föld illúzió-virágait frissnek örökre megőrzi a halál.
Testvér, tartsd ezt eszedben és örülj.

Áprily Lajos fordítása

***********************///////////////////////****************

CSALOGÁNY CSATTOG
Balássy László fordítása

Csalogány csattog. Honnan tudta már
a fény előtt, hogy kél a napsugár,
midőn még az éj sárkánya az ég
köré fonta fekete kötelét?

Szárnyas kis hírnök, hogy talált reád
Kelet heroldja a sötéten át,
míg szunnyadtál a bozótban, s a lomb,
az ég sátra sűrűn föléd hajolt?

Az éjbe-merült táj felett a te
dalod volt az élet üzenete.

Ébredj, alvó, emeld fel homlokod,
öleld az áldó, vérpiros napot,
s zengd a csalogány ujjongó dalát!

Viszlát !!!
120 évesen!

1. EZT ÉRDEMES KOMOLYAN VENNI!!

   
   .... és maradj talpon!

   
   1. Dobd ki a haszontalan számokat.
   Úgymint kor, súly, vérnyomás stb...
   Hadd aggódjanak a doktorok ezek miatt.
   Emiatt fizeted "őket".

   2. Csak vidám barátokat tarts!
   A rosszkedvűek lehúznak.

   3. Tanulj folyamatosan.
   Tanulj többet a számítógépről, autókról,
   kertészkedésről, és mindenről...
   Soha ne hagyd az agyadat pihenni.
   "A pihenő agy az ördög műhelye".
   Az ördög neve "Alzheimer".

   4. Élvezd az egyszerű dolgokat.

   5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan.
   Nevess, amíg ki nem fulladsz.

   6. Néhány könny esik néha.
   Tűrj, gyászolj, és menj tovább.
   Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az
   MAGUNK.
   ÉLJ, amíg élsz.

   7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz.
   Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények,
   hobbi, akármi.
   A te otthonod a te menedéked.

   8. Menj sétálni az utcára, vagy a
   szomszéd megyébe, vagy idegen országba.

   
   9. Mondd az embereknek minden lehetőséget kihasználva, hogy
   szereted őket.

   10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ:
   Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem
   azokkal a pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted.

   És, ha ezt nem küldöd el legalább 8 embernek, ki
   nem sz...a le !!?
   De azért oszd meg valakivel.

   Viszlát !!!
   120 évesen!

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1&n=aranyag

        

A görögök Afroditének, a szerelem istennőjének tulajdonítják az első parfüm megalkotását, ami ezáltal a szerelemmel hozható összefüggésbe. A Biblia megemlíti, hogy Eszter mirhaolajjal és illatos krémekkel kényeztette egy éven keresztül a bőrét, hogy az elég puha, bársonyos és illatos legyen Ahasvérus perzsa király elcsábításához. Mindenki hallott már Kleopátra szépségápolási trükkjeiről, melyek szerves részét képezték a bódító illatok Caesar és Antonius meghódításának érdekében. A reneszánsz korban az alkimista Nostradamus és Cornelius Agrippa állítólag olyan parfümöt hoztak létre, amely képes volt a szerelmet ébreszteni a kiszemelt áldozat szívében, aki ezt megszagolta. Ezeknek az illatos csapdáknak a történelem során hasonló volt az összetételük: pézsma, ámbra, mézga, rózsa és madár vére, melyről azt feltételezték, hogy vonzza magához az emberi lelket, hiszen az maga is a vér kipárolgásából áll.
Más idők, más illatkeverékek, de a cél mindig ugyanaz: elcsábítani szívünk választottját. Jóllehet a legmámorítóbb illat a meztelen bőr illata, kevesen vagyunk, akik nem folyamodunk illatosítási praktikákhoz, mielőtt a nagy bevetésre indulnánk.



Mint jóillatú füst jusson elődbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen. Zsolt 141:2

mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jóillatokkal tele, amik a szentek imádságai. Jelenések 5:8

Az illatoltár nekem az imáról, a közbenjárásról is beszél. Efézus 5:1 mondja, hogy Jézus illatáldozat volt Istennek. Közbenjárt értünk. Néhány éve nagyon megfedte bennem Isten azt, hogy keveset beszélgetek vele. Amikor teszem, akkor is csak önző önmagamról tudok szólni: segíts meg, kérlek, bocsáss meg. ..
"Mikor fog másokért égni a szíved? Úgy, ahogyan az első szeretet tűzében volt"-kérdezte az Úr. "Emlékszel? Gyerekként odaszántad magad az oltárra, mentél, bizonyságot tettél, másoknak sírva könyörögtél, hogy figyeljenek rám." Nehéz volt beismernem, hogy az imádságban való szegénységem BŰN! Miért? Mert elutasítom azokat az áldásokat, amit Isten általa nyújtana nekem. Gyengébb vagyok a bűn elleni harcban, gyakrabban is elbukom, magam körül forgolódom. És nem utolsó sorban süketté tesz, egy idő után, a szellemi dolgok iránt. Bocsáss meg, Uram, hogy nem vagyok méltó a nevemre se igazán (az Evódia név jóillatot jelent). Keveset tudok mások terhéből előtted hordozni. Sokszor magam próbálom megoldani mások baját. Mint ahogyan tegnap este is történt. Segíts előtted hordozni inkább. A te segítséged kérni. Hogy illatos áldozat legyen minden hozzád intézett sóhajom, szavam és tettem.

"Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet illata életre." Kor.II.2,15-16.
Hadd legyek én is jóillatú áldozatod.









    Fidet et ratio

Emberi létünk nem egyszemélyes csónak,
az élet nagy vízén, evezni oly kemény!
Tudásunk fája sok-sok bajunk forrása .
Hit nélkül minden pusztán csalóka álom.
Az értelem nem végtelen, mivel záros!
Az ember hitehagyottan csak  bolyong ,
mint szálló kék, piros, fehér luftballon.
A hit táplálja az értelem igyekezetét,
 bár  óvatos szárnyalásra inti kezét .
Szabadegyetemek és mozgatóerők
oda és vissza; egyik a másikhoz vezet,
de egyesítésük igazi próbakő  lehet!
A hit fénye srófolja  az értelem égő
lámpásait, akik a derengő világosság
fáklyáiként lépnek át az öröklét titkos kapuján ...

Csendig ér el bennünk minden fájdalom,
vízbe hullnak cseppjei, s dalba kezdenek,
amit sirályok süvítve sodornak el .
Én hiszem, Uram velünk együtt lépdel, és
Messzi kéklő hegyek visszhangjában köszön.

Kedves Kata!

Elbíbelődtem egy kevéssé a szöveggel. Íme:

Fidet et ratio

Emberi létünk / nem egyszemélyes csónak, 12
az élet nagy vízén, / evezni oly kemény! 12
Tudásunk fája / sok-sok bajunk forrása . 12
Hit nélkül minden / pusztán csalóka álom. 12
Az értelem / nem végtelen,/ mivel záros! 12
Az ember / hitehagyottan / csak úgy bolyong , 12
mint felszállt kék, piros vagy fehér luftballon. 12
Csendig /ér el/ bennünk/ minden /fájda/lom, 11
vízbe hullnak cseppjei,/ s dalba kezdenek, 12
amit sirályok süvítve sodornak el . 12
Én hiszem, Uram velünk együtt lépdel, és 12
Messzi kéklő hegyek visszhangjában köszön. 12

(Hit és értelem)

12 szótagból állnak a sorok, egy kivételével, ami 11 szótagos.
Ez nem lenne igazán gond, én azonban nem érzek ritmust általában a szövegben, bár egyes sorokban van valamiféle ritmus:

Az első 4 sorban van sormetszet 5+7,6+6,5+7,5+7 a sormetszet helye, de a sorok ritmusa igen összevissza:
az első sorban van egyfajta lüktetés:

emberi létünk nem egyszemélyes csónak.
_ _ U _ _ / U _ U _ U _ U

Ez NEM időmértékes ritmus, mert ez hangsúlyos sor, és a -lyes szótag hosszú lenne időmértékesen, hiszen a következő szó magánhangzóval kezdődik, itt mégis röviden ejtjük.
A következő sor mintha két sor lenne:

az élet nagy vízén,
evezni oly kemény!

a sormetszet előtti szótag rímel a sorvégivel, és a két félsor ritmusa is azonos.

Ez a vers egyébként teljesen rímtelen.
Az, hogy egyes sorvégekben a magánhangzót itt-ott összecsengnek, nem alkot rímeket: nincs felismerhető rendszerük.

Bár a 3. és 4. sorban a sormetszet az elsőével azonos helyen van, mégsem azonos a ritmusuk
a szótagok miatt.

Tudásunk fája / sok-sok bajunk forrása .
U _ _ _ U / _ _ u _ _ _ u

Hit nélkül minden / pusztán csalóka álom.
_ _ U _ _ / U _ U _ U _ U

Az első 4 sorral nem is lenne túl nagy gond, ha legalább félrímesre kijönne a 4. sor, pl:

Hit nélkül minden csak csalfa remény.

Ez ugyan egy szótaggal kevesebb, mégis összecseng a második sorral.

A következő sor eleje ritmusos: "Az értelem nem végtelen" trochaikus lüktetésű, bár a nem vég-, részlet szigorúan hosszú szótagok, de a "mivel záros" ezt a belső lüktetést is megtöri. A belső lüktetést persze a belső rím: értelem-végtelen erősíti. Ráadásul ez a záros szó ugyan értelmében jó, de a versben nem.
Jobb ötletem nincs.

Én megpróbálnám egy kicsit ritmizálni a szöveget, akár a szótagszám rovására:

Emberi létünk nem egyszemélyes csónak,
az élet nagy vízén, evezni oly kemény!
Tudásunk fája sok bajunk forrása.
Hit nélkül nincsen számunkra remény.
Az értelem nem végtelen, mert záros!
Az ember hitehagyottan csak úgy bolyong,
mint elszabadult, felröppent, s a város
fölött a kék, piros vagy fehér luftballon.
A csendig ér el bennünk minden fájdalom, ez nagyon szép, lüktető sor.
cseppjei a vízbe hullva dalba kezdenek, hogy a lüktetés maradjon,
gondoltam ezt a sort átírni.

vagy:

A csendig ér el bennünk minden fájdalom.
A cseppek vízbe hullva új dalba kezdenek,

Eddig gyakorlatilag nem sokat módosítottam. a kemény-re egy rímet (remény) javasoltam, ezért a sor második felét átírtam, beszúrtam egy sort a bolyong után (a záros-ra adandó rím miatt), és enbenjamenttel folytattam a sort.
A csendig elé beszúrtam egy határozott névelőt (ne kérdezd, miért, csak: valószínűleg a a trucheus miatt).
A cseppjei sort egy kicsit átvariáltam: nekem a módhatározói bővítmény (és az egyenes szórend) itt jobbnak tűnik, mint az összetett mondat a "s" kötőszóval.

amit sirályok süvítve sodornak el .

Ezzel a sorral nem tudok mit kezdeni: Ritmusában is megakasztja a szöveget, és sem az eredeti Tiédben, sem ebben nem tudok vele mit kezdeni. Alapvetően a képpel is bajom van:
Az még rendben is van, hogy a fájdalom cseppjei a vízbe hullva dalba kezdenek, de az, hogy a sirályok sodorják el ezt a dalt, már nehezebb dió (még belefér: talán a hangjuk: a rikoltozásuk?).
A fő bajom a süvítve szóval van: a sirály nem süvít. Rikoltozik, max. a szárnya csattog (de csak közelről).

sirály rikolt át minden búvó (régi... stb.) bánaton:
nincsenek, akik az életben csak vesztesek.

Ez itt fönt egy új (javasolt) sor, mintegy konklúzióként: Nincs, aki mindig mindenben vesztes: ha másban, nem abban biztosan
nyertes, hogy él.

Én hiszem, Uram velünk együtt lépdel, és
Messzi kéklő hegyek visszhangjában köszön.

Az utolsó 2 sor határozottan nem vers, hanem próza. Akár maradhat is kódaként, ha az előző szöveg ritmusossá, verssé alakult,
de hagynék egy üres sort előttük:

Emberi létünk nem egyszemélyes csónak,
az élet nagy vízén, evezni oly kemény!
Tudásunk fája sok bajunk forrása.
Hit nélkül nincsen számunkra remény.

Az értelem nem végtelen, mert záros!
Az ember hitehagyottan csak úgy bolyong,
mint elszabadult, felröppent, s a város
fölött a kék, piros vagy fehér luftballon.

A csendig ér el bennünk minden fájdalom.
Cseppjei a vízbe hullva dalba kezdenek,
sirály rikolt át minden búvó bánaton:
nincsenek a létben, akik csakis vesztesek.

Én hiszem, hogy Uram velünk együtt lépdel,
és messzi, kéklő hegyek visszhangjában köszön.

Ez persze egyfajta javaslat csak, elsősorban formai: ritmikai és némileg rímes szempontból. A szöveg belső kohéziójának nem ártana, ha erősebb lenne, de a gondolatok a köztük lévő szakadások ellenére követhetők:

Nem vagyunk egyedül a világban, az ember társas lény,
ez jó, mert egyeddül nehéz lenne élni.
A bajainkat a tudásunk okozza,
jobb lenne, ha kevesebb tudással, több hittel élnénk,
(hiszen) az ember előtt úgysem tárulhat föl minden, ha csak logikusan akarja megfejteni, és a hitetlen ember nem tudja magát elhelyezni a világban (szerintem igen, igen jól lehet pozicionálni a helyünket).

Itt érzek egy szakadást az eredeti szövegben is, ez benne maradt a fenti változatban is:
Mi módon kapcsolódik a fájdalom és a vízparti kép a hitetlenség bolygásához? Számomra itt bakugrás van, valami hiányzik, mintha a filmben jelenet váltás történt volna.

Üdvözlettel
Jóska

Annak ellenére, hogy sokak számára hit és értelem egymás ellentétei, az értelem elvezet a hithez, míg a hit elvezethet az értelemhez.
Értelmünkkel felfogjuk az Örökkévaló csodás teremtményeit és tudatosíthatjuk határtalan hatalmát. Az értelem hozzásegíthet az emberi tudás korlátainak felismeréséhez. Bölcseink szerint „a legnagyobb tudás, ha tudjuk: az Örökkévaló nem megismerhető.”3 Ez a belátás, a bizalom és az alázat elvezet az igaz hit küszöbéhez, hiszen a hit az az eszköz, amely elérhetővé teszi számunkra a tudásunkon túl rejtőzködő igazságot. Vagyis az értelem az, ami elvezethet a hithez.
A hit pedig elvezet az értelemhez, hiszen az Örökkévalóba vetett hit arra késztet, hogy értelmünket, az Örökkévaló által adományozott észt és logikát hitünk részévé tegyük. Az Örökkévaló kifejezetten elvárja tőlünk, hogy megismerjük Őt – hogy értelmünkkel és értelmünk véges logikájával ismerjük meg, hogy egész életünkön át keressük, és ennek során tágítsuk értelmünk határait, megismerve ezáltal korlátait, de egyúttal kihasználva erejét is.
Hit és értelem: mindkettő erőteljes mozgatóerő. Felismerjük, hogy a hit nem pusztán a tudatlanok támasza, hanem olyan tartományba kalauzol el, amely a legragyogóbb elmék számára is megközelíthetetlen. Való igaz, hogy kétféle hit létezik: a gyermek kiforratlan vak hite, amely még irányításra szorul, és az olyan ember hite, aki szívével és értelmével már nagy utat járt be s végül elért ahhoz a küszöbhöz, melyet csak a hit segítségével lehet átlépni.

* * *

Hogyan hihetünk ebben a korban?

Sokan érezzük, hogy nehéz az Örökkévalóban hinni, hiszen kérdések gyötrenek. Egészséges-e vagy sem ez a szkepticizmus? Valóban az igazság keresésére irányul, vagy csupán önös viselkedésünk indoklása?
Csak mi tudhatjuk, mennyire őszintén keressük az igazságot. Csak magunknak – és az Örökkévalónak – kell felelnünk. Ha valóban az igazságot keressük, lefektettük az Örökkévalóhoz fűződő viszonyunk alapjait. Minden dinamikus kapcsolathoz hasonlóan, ez a keresés is hosszú folyamat. Saját létünk korlátozott perspektívájából indulunk, és csak lépésről-lépésre haladunk felfelé, míg megértjük, hogy az Örökkévaló az abszolút realitás, melynek mi csupán nyúlványai vagyunk – és nem fordítva.
Sokunk számára az első lépés annak megértése, vajon készen állunk-e arra, hogy odafigyeljünk és fejlődjünk, vajon képesek vagyunk-e a hittel járó felelősség elfogadására. A következő lépés, hogy szembenézünk az Örökkévaló létét illető kételyeinkkel. Meg kell próbálkoznunk hitünk és értelmünk egyesítésével, hiszen csakis értelmünkkel fedhetjük fel elménk korlátait és szerepét az Örökkévaló keresésében.
Ezután lehetőséget kell adnunk belső, magasztosabb eszközeinknek. Tudjuk, hogy az Örökkévaló létezik, és tudjuk, hogy van lelkünk – nem mintha láthatnánk, vagy megérinthetnénk, hanem azért, mert érezzük. Érezzük a lélek jótékony hatását. Érzékeljük tudásszomját és érzékeljük megelégedettségét, amikor tápláljuk. Hasonlóképpen, jó érzéssel tölt el minket, ha az Örökkévaló jelen van életünkben. Értelmet és irányt ad életünknek, s ez áthatja minden cselekedetünket.
E folyamat hajtóereje az Örökkévaló és önmagunk ismerete. Tanulmányoznunk kell a Bibliát, az Örökkévaló tervrajzát a teremtésről. Meg kell tanulnunk hitünk aktualizálását jócselekedetekkel. Az erényesség és a jólelkűség erősíti materiális realitásunk és az Örökkévaló abszolút realitása közötti köteléket.
Mindenekelőtt pedig friss szemmel kell tekintenünk azokra az eszközökre, melyeket arra használunk, hogy felfedjük az életünkben rejtőző szentséget. Nem korlátozhatjuk magunkat egyszerűen az érzékszerveinkre, ha olyasvalamihez akarunk kapcsolódni, ami az érzékelésen túl van.
Oly korban élünk, melyben különösen nehéznek tűnhet az Örökkévaló keresése, hiszen sokak számára a hit mibenléte és annak fejlesztése ismeretlen. Olyan korban élünk, melyben a spiritualitás helyett materiális dolgok élveznek elsőbbséget; sokan alig-alig tudnak valamit az Örökkévalóról, vagy arról, hogy az Örökkévaló mit kíván tőlünk. Sok szabadidőnk van, és nem mindig tudjuk megtölteni azt értelemmel. Nehezen találunk útmutatást, hiszen mindenki, szüleink, tanáraink, politikusaink hasonlóképpen tanácstalanok.
Ennek ellenére, az emberek továbbra is keresik életük értelmét, keresik az Örökkévalót. Ez tisztelgés a legmélyebb hit előtt. A spirituális sötétség korszakban érlelődik a legmélyebb hit. Fel kell ismernünk, hogy kétfajta sötétség létezik. Az első esetben tudatosítjuk magunkban, hogy sötét van és fényre vágyunk; a másik esetben a sötétség már olyan mély és oly régóta tart, hogy beletörődünk. A sötétségből való szabadulás első lépése, ha tudatában vagyunk, hiszen csak ezután tehetjük meg az első lépést a fény felé.
A spirituális sötétség e korszakában mindannyian rendelkezünk azzal a képességgel, hogy felragyogtassuk hitünket és beépítsük azt mindennapi életünkbe..
Álljunk meg egy pillanatra. Csendesítsük le elménket, és figyeljünk az Örökkévaló halk, nyugodt szavára. Ha felszabadítjuk saját magunkat, rájövünk, hogy hitünk jóval közelebb volt a felszínhez, mint gondoltuk volna.
Ne feledjük: az Örökkévaló abszolút realitása mindentől függetlenül létezik. A kérdés csupán az, miképpen válaszolunk Neki, mennyire leszünk hűek saját magunkhoz, amikor keressük Őt.

http://novakgyula.blog.hu/2011/06/30/hit_ertelem

    Meglásd...

Kéz a kézben, napsütésben
fejed tenyerembe téved.
Karod vállamra omolva,
csókot lehelsz homlokomra.

Össze is ér mozdulatunk,
porba hulló szép tavaszunk.
Szemünk sugarában az ősz;
volt nyári tüzek színei .  

Meglásd,  múló napok örömét
semmi nem törölheti el

Gond keze se szaggatja szét...

Lassuló szívünk ütemét

Meglásd! Kincseit az élet
besodorja még utunkba.

Dallamát más oktávon

jövőnk ablaka peremén.

 http://kortars.weboldala.net/bbnala_szivvirag/index.html

 http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&from=30&pid=&pev=2012&pho=08&pnap=&kat=1120&searchkey=&hol=&n=zsokanita

A terzina, Dante Isteni Színjátékának versformája, három hatodfeles (olykor ötös) jambusi sorból álló strófa. Az egyes strófákat a rímelés egymásba fűzi. Íme Dante nagy költeményének első két versszaka:

Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan, s milyen e sűrű, kusza, vad vadon: már rágondolva reszketek legottan. (Babits Mihály fordítása)

A stanza nyolcsoros strófa, amelyben ötös és hatodfeles jambusok váltogatják egymást.

táncok  körképei ,

lépéskombinációk, tétova

forgásook. Ostoba dramaturgia.

lefojtott tűze köré gomolygó

füst mered, oxogénhiányba ájul

gobleny éjszaka. A hamu

 kitarkarva parázslik, de

lassan alvó szigetté válik.

Lefulladó  végjátékban csak

 a parázs szundít Vezuv közelében.

Mysty Kata

 Ébredés

 Szendergő asszonylét táncbelépő jelenés,
 - lefojtott tűz gomolygó füstje hosszú álom
rövid vétke ;a mámort árván, szemlesütve
 elérte. Ébresztett anyasága kelesztette
 élesztőként, szabta, szaggatta nőiségét,
 mint divatja múlt , ósdi dolgot fölöslegbe
 dobta. -Titkok ajtaja zárul, lélek átjut
 mégis, vigyázza annak simuló bársonyát
 a ring padján, utolsó ökölcsapásig.
 

Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan

, s milyen e sűrű, kusza, vad vadon:

már rágondolva reszketek legottan. (Babits Mihály fordítása)

http://enciklopedia.fazekas.hu/tree/t184.htm

 http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/nyiregyhaz...

Mysty Kata
Szárnyaszegetten...

Egy édes kis madárka,
némán ül egymagában.
Elmerül bús gondjában...
Éneke torkát szorítja.

" Bánat ül szívemen...
szárnyaim nehezek,
Röpülni sem merek;
páromat hol lelem?"

Eljön, (a)kit keresel ;
csak szívedet tárd ki;
Szavaidra is kíváncsi:
hangodra máris figyel.

Mysty Kata:Csoda

Képzelet szülte ,
égbe emelte;
lebegett... úgy
szelte át a
levegőeget, majd
átrepülte
csillagokkal a
feszülő fénytereket ...
Angyalok raja
körülvette,
lángmadárra
felültette,
álmokkal
megetette...

Mysty Kata:
A pillanat szól

Sok buta szó :
buborék a mosoly
taván; játékra
inspirál éppen
a hajnal
kapuján. A
bedobott kő
véget vet a
zenének, s
elillannak
követve a követ
a tó fenekére...

MYSTY KATA
A pillanat szólít

Elalélt kedvű pillanat
lilult bele az éjbe,
mát temető vidám
messzeségbe.
Onnan lopta el
legtöbbünknek
legnemesebb vágyát;
a szeretetmentő
szépre vágyás
pillanat-kiáltását...

 humorlink humorlink humorlink humorlink humorlink

 http://www.demotivalo.net/category/po%C3%A9n

A szabadvers

Szabadvers-ritmusa van minden olyan versnek, amelyben kötött verselési mértéket nem találunk. A szabadvers fogalma éppen a kötött verselési mértékek hiányát (vagy rendkívüli lazaságát) jelöli.

A szabadversnek igen sok változata van, a próza és vers közötti átmeneti formáktól a csaknem kötött mértékű alakzatokig terjed a skála. A szabadvers minden történel­mi korban létezett, létezik a népköltészetben is, műkölté­szetben is. Lehet (ritkán) strófikus, lehet rímes (gyakor­ta él belső rímmel is, amikor sor belsejében szóvég rímel sorvéggel vagy más soron belüli szavakkal), a sorok szótagszáma lehet kötött, lehet változó, lehetnek a szabad­vers sorai rövidek is, igen hosszúak is. A ritmust irá­nyíthatják mondattani ismétlődések, alakzati ismétlődések (felsorolás, halmozás, kérdés, felkiáltás, kijelentés stb.), gyakoriak a gondolatritmus jelei, főképp az ellentétek vagy a párhuzamok ismétlődései.

Ütemezés, verslábazás, ezek szimultán kapcsolata következetesen nem lehet bennük (hiszen ekkor mértékes ver­sekké minősülnének az alkotások), a ritmus lényegét, a nyelvi-hangzati ismétlődést azonban hordozniuk kell. Kü­lönben prózai szövegekké válnának a versek, megszűnnének versek lenni. Általános iskolában a szabadvers felismerése és  né­hány ritmustényező megnevezése (sorszótagszám-jellemzés, strófikusság, rímek, ellentét, párhuzam, felsorolás, is­métlés, fokozás stb.), mértékes verselési nyomok megfigye­lése elegendő a minimális elemzéshez.

de ti virágok, szótlanok, miért vagytok oly erősek,

vérttelenek, a föld idegszálai, az idővel viselősek?

Megszülettek, akár a szerelem, elmúltok, mint a bánat,

együgyüek, sejtelmesek, kelyhei a magánynak...

(Juhász Ferenc: Virágok hatalma)

Az eposzi méretű alkotás négy sorát idéztük. A mű vál­tozó szótagszámú, többnyire hosszú sorokat érvényesítő sza­badvers, strófákat nem jelez, e négy sorban azonban párrí­meket mutat. Főképp jambusi-choriambusi lábazást elemezhe­tünk, ütemtagolást is, mindezt azonban nyomokban, a mérté­kes verselési rendszerektől sokkal szabadabban. Valamennyi sor mondattani egész, sűrűn érvényesül ritmikai ismétlő­dést biztosító felsorolás, sorokat ritmikai tagokra bont megszólítás és kérdés, máskor ellentét (születés - elmúlás). Mértékes verselést következetes kötöttséggel nem találunk, prózától különböző valóságos versritmust azonban érzéke­lünk.

Kassák Lajos: Őszi vándorlás körbe-körbe, befejezés:

Kérjétek számon életem és megmondom, ki vagyok

unszolás nélkül is arra ballagok, amerre a többiek tartanak

s ahogyan váll váll mellett lépkedek, érzem, az út haza vezet

az én hazámba, ahol hozzám hasonlók foglalnak helyet a tűz körül

éjszaka az igazak álmát alusszák

nappal egy új világ gerendázatát ácsolják

természetük szigorú rendje szerint.

Mondattani egész itt minden sor, ezen belül ritmusos belső nyelvi tagolást is jeleznek. A prózai hosszúságú so­rok tág nyelvi szakaszai nyugodt, lépegető ritmikai hatást keltenek. Alliterációk sejlenek elő (t, v a második-har­madik sorban, sugallatos h a negyedikben, sz a záró sorban). A rövidebb három záró sor jambusi lábazás felé fordul, a záró sor pedig szokatlan jambusi szimultán tizenegyes, choriambusi befejezéssel. A szabadversnek ez a mér­tékes befejezése elég gyakori jelenség! (A záró sor üteme­zése: 4/3//4, verslábazása: spondeus-jambus-anapesztus­-choriambus, a szimultán verselés ütemkapcsoló.) Az utolsó előtti két sorban egyszerű sorvégi ragrímet találunk. - A mondandót festő verselési "szigorú rend" jele a befejezés!

Bóbita tündéri tánca

(Különös verselési bravúr Weöres Sándor A tündér c. versében)

1) Bóbita, Bóbita táncol,                    

     -   u u    / -  u u   / -   -                    3/3/2

2) körben az angyalok ülnek,            

      -    u   u / -     u u  / -  -                  3/3/2

3) béka-hadak fuvoláznak,          

     - u    u -  / u u - / u      4/4      

4) sáska-hadak hegedülnek.              

      - u    u  - / u u - / u     4/4

Minden sor nyolc szótagú, a verselés szimultán. Üte­mezés, verslábazás egyidejű, a félrím (xbxb) egyszerű ragrím. Az első két sorban természetes, de ritka három ütemű nyolcast találunk, a második két sorban a nyolcasok megszokottan felezők. A nyolc szótagú sorok általában kétüteműek a szimultán verselésen belül is, a költemény egyik érdekessége tehát a kettő és a háromütemű nyolcasok ke­verése, a magyar költészetben ez szokatlan.

A verslábak az első két sorban daktilusok és sponde­usok, a lejtés ereszkedő. A második két sorban choriambus után anapesztus és csonkaláb következik, a lejtés emelke­dő. Ereszkedő és emelkedő lejtésű sorok egy versen belül ritkán mutatkoznak a magyar költészetben.

Az első két sor egy sornak véve szabályos hexameter. Metszete időmértékesen dierézis, versláb határán áll, itt a harmadik versláb után. A hexametert e metszet itt szabályo­san felezi, ez a két sorba tördelés alapja. A hexame­terrel kapcsolatos verselési játék ritka a magyar költé­szetben.

A második két sor verslábazása is lehet daktilikus, e két sor is lehet dierézisnél bontott hexameter; az el­ső két sor is leírható anapesztikus emelkedő lejtésű lá­bazással, miként a második két sor. A verselési képlet a sorpárokban azonos, különbözik azonban a hangzati verse­lés. Ezt mindkettőben az ütemkapcsolás irányítja, minden ütem egész versláb. Ez teremti meg a két pár küzötti ala­ki azonosság ellenére a hangzati különbséget, a valós, az igazi versmértéket: ereszkedő (daktilusi) és emelkedő (anapesztusi) két szimultán sorpár alkot négysoros stró­fát. A sorvégi rímmel ellátott hexameter-sorpár neve leoninus.. A tündér verselésében tehát szakaszonként két hexa­meteres alakú leoninus felezéssel válik négy sorrá, miköz­ben a hangzati verselés az ütemezés erejét követve két sort emelkedővé, két sort ereszkedővé változtat. A figyel­mes elemzés elé táruló látvány egyúttal a funkcionális verstanra is érzékennyé tehet bennünket: a verselés ténye­zői szinte nyomon követik Bóbita táncának tündéri változa­tait, művészi sokszínűségét. Tánc és természeti zene szim­fonikus összhangját a művészi forma egyik nagy eszköze, a verselés maga is sokszínű harmóniává festi.

Nagy költők alkotásaiban - tudjuk - formai hibákat sem szoktunk keresgélni, találni. Vigyáznunk kell tehát a verselési szabálytalanságokra is, amelyek nem ritkák, de nem is hibák. Legtöbbször valamit nyomatékosít vélük a költő, tartalom és forma összhangjának törvénye szerint.­- Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versében jambusi időmértékes és jambusi szimultán tízesek, tizenegyesek al­kotják a strófákat. Harminckét sorból kettő azonban tro­cheusi (második és negyedik sor). Miért? Éppen ezekben a sorokban, az első szakaszban beszél a költő "forgó száza­dokról", a jambusi és a trocheusi sorok váltakoztatása az idő nagy távlatú forgását jelképezi. Akárcsak az ingaóra járását követő hasonló megoldás egy teljes versre jellem­zően Csokonai Vitéz Mihály híres versében Újesztendei gondolatok).

* * *

Az időmértékes versekben a helyesírás olykor eltér a szabályostól. Ez sem "hiba", a szótag időtartama fontos, jogos költői döntés húzódik a háttérben  (Himnusz a béké­ről : könnyüléptü.)

* * *

            A verstani ismeretek pótlásául ajánlhatók a követ­kezők:

periódus = ismétlődő sorkapcsolat (a sornál nagyobb, a strófánál kisebb versegység)

Balassi-strófa (a Katonaének 5. szakaszával bemutat­va) = 9 sor, 3 periódus, szótagszámképlete: 6-6-7-6-6-7­-6-6-7, rímképlete: a-a-b-c-c-b-d-d-b.

stanza = időmértékes sorokból szőtt, rímes, nyolc sorból álló strófa (Himnusz, A XIX. század költői stb.).

szonett = minden 14 sorból álló rímes vers. Eredetileg kötött versforma, 2 x 4 + 2 x 3 sor, tehát négy versszak, általában jambusi időmértékes sorokból, általá­ban ölelkező rímmel a négysoros szakaszokban (abba, bccb), terzina-rímekkel (Dante!) a három soros strófákban (ded, efe)

 http://users.atw.hu/tetelek/backup/img/Online_tetelek/irodalom/Toth.Arpad.html

Amikor szerkesztesz, a legfelső sorban van egy kocka alakú ikon, icipici házikóval.(Mellette egy piros pötty, a flash jele).

Azt megnyomod, és a hivatkozáshoz bemásolod a kép linkjét.Akkor ott, ahol a latin szöveg van a kockában(Lorem ipsum) megjelenik a kép, rányomsz egyet, és alul rendben..Ha túl nagy a kép, tehát állítani akarod a méretét, ráklikkelsz a képre, majd újra a kép ikonra, és oldalt látod a méretet, szélesség-magasság, ezeket átírod.

A halász

Egy fuvolázáshoz érto halász fuvolájával és hálójával kiment a tengerpartra, egy kiugró szirtre állt, és fuvolázni kezdett, mert azt hitte, hogy a halak a szép hangra maguktól ki fognak ugrálni a partra. Mivel azonban kitartó játékával sem ért el semmit, letette a fuvolát, fogta a hálót, a vízbe vetette, és sok halat kifogott vele. Miután kidobta oket a hálóból a partra, és látta, hogyan fickándoznak, így szólt: "Nyomorult állatok, amikor fuvoláztam, nem táncoltatok, most meg, amikor abbahagytam, megteszitek?"

A halászok húzták a hálót; mivel az nehéz volt, már elore örültek és táncoltak, mert azt hitték, hogy sok a zsákmány. Mikor azonban a partra húzták, csak kevés halat találtak, ellenben telis-tele volt a háló kövekkel és homokkal. Erre mértéktelenül megharagudtak; nem is annyira magáért a dologért nehezteltek, hanem mivel az ellenkezojére számítottak. De egy öreg így szólt közöttük: "Hagyjuk abba, barátaim; úgy látszik, az öröm testvére a bánat, és ha annyira örültünk már elore, most nyilván szomorkodnunk is kell."

A halászok kihajóztak, de sokáig rosszul ment nekik: semmit sem fogtak, csak ültek a hajóban és szomorkodtak. Váratlanul egy üldözött tonhal vergodésében véletlenül beugrott a csónakba. Ok megfogták, a városba vitték, és eladták.

Ugyanígy sokszor, amit a mesterség nem ad meg, azt a szerencse megadja.

A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kodarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülo halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: "Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom."

Ugyanígy a városokban a demagógok is akkor nyernek a legtöbbet, amikor hazájukat viszálykodásba döntik.

A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kodarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülo halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: "Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom."

Ugyanígy a városokban a demagógok is akkor nyernek a legtöbbet, amikor hazájukat viszálykodásba döntik.

1.Bánat ül a szívemen

Talán megbántottalak
Barátom!?
Oly rossz nélküled!
Hallgatag vagy, miért?
Most nem vagy velem ,
elmúltak vígságunk napjai...
Álom vagy valóság volt
-  nem is tudom ...
Reményeket , vágyakat és
minden szépet benne most
a múlttal temetem el örökre .
A szeretet dalát énekelte
lelkünk , oly lágyan érinthették
egymást. Most a félelem járja át
szívemet; Nem tudom , hová,
s mivé lettem. Csak magamban égek ,
égtem...Most tudom mily' szegényen élek ,
éltem, - Ó én sóhajos szegénységem!
A világ szegénye vagyok nélküled Barátom!
Ha fogod a kezem olykor- olykor,
visszavezetsz egy szép kis ösvényre;
az örök szeretet mezejére, és
Ott - otthon vagyok én veled!

Esti Csillag 2012. aug. 23.

1.Első, nézd meg..az idő múlt idő lett mindenhol..Módosítsd a Te szád íze szerint!!!! Bánat ül a szívemen

Talán megbántottalak Barátom!?
Oly rossz nélküled!Hallgatag vagy, miért?
Már nem vagy, elmúltak vígságom napjai...
Álom volt vagy valóság - nem is tudom ...
Reményeket , vágyakat, minden szépet
a múlttal örökre eltemetem.
A szeretet dalait énekelte
lelkünk , lágyan érinthették egymást.
Most a félelem járja át szívemet;
Nem tudom , mivé lettem.
Magamban csak égek , égtem...
Most tudom mily' szegényen élek, éltem,
- Ó én sóhajos szegénységem!
Világ szegénye vagyok nélküled Barátom!
Ha fogtad kezemet olykor- olykor,
visszavezettél egy szép kis ösvényre;
az örök szeretet mezejére, és
Ott - otthon voltam veled én!


2A szerelem hajója nem süllyed
Emelkedik
A víz felszínén halad
Míg partot ér
Hosszú , kalandos út
csodákat ígér
Végtelenbe szökő képzelet
Csendes nagy vizeken találkoznak
képzeletünk hajói
szívünk az útra kész
és vitorlákat bont a szél
szívünk remél , amíg él.
Játszunk a tűzzel ,
szerelemmel
égő vággyal olvadunk benne
azzal , amit elvett tőlünk az élet
szívünk remél , amíg él.
Nézem a távolban ringó hullámokat
látom a szigetekkel
és veszélyt jelentő
csodákkal teli új világot
Csupa örvény és már sodor tova
Míg képzeletem ily messze jár
a hajóm kikötött már
felnézek az égre, arra a kékre
és nem látom a napot
így hát halkan dalolok..

Esti Csillag 2012.aug,24.


2 Nem süllyed, sőt emelkedik szerelmünk hajója .
A víz színén halad,  hosszú , kalandos útra tér.
Csodákat ígér:
Végtelenbe szökő képzelet  találkozik
csendes nagy vizeken .  A bolyongó szív  útra kész
amíg vitorlákat bont a szél...szívünk remél .
Játszunk a tűzzel , szerelemtől égő vágyunkban
 olvad össze , amit tőlünk elvett  az élet.
 - Mindenki remél , amíg él.  Nézem -  a távoli
ringó hullámok hogyan találkoznak szigetekkel , és
mégis -  a veszélyt jelentő csodákkal teli új világ az
óhajom. Csupa örvény és már sodor is tova !
Míg képzeletem ily messze jár, a hajónk kikötött már!
Felnézek az égre, a kékre , de nem látom a napot.
Így hát halkan , csak magamban dalolok..

Esti Csillag 2012.aug,24.

 Nem bírtam ki, ez is csodálatos!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!                                                                                                        
Szerelmünk hajója


Nem süllyed, sőt emelkedik
    szerelmünk hajója .
A víz színén halad, hosszú ,
     kalandos útra tér.
Csodákat ígér:
Végtelenbe szökő képzelet találkozik
csendes nagy vizeken .
A bolyongó szív útra kész , amíg
vitorlákat bont a szél...szívünk remél.                                                                                                                                                                               Játszunk a tűzzel , szerelemtől égő
vágyban eggyé válva - azzal , amit
tőlünk elvett az élet. - Mindenki remél ,
amíg él. Nézem - a távoli ringó hullámok
hogyan találkoznak szigetekkel ,                                                                    
és mégis - a veszélyt jelentő csodákkal teli
új világ az óhajom. Csupa örvény és
már sodor is tova ! Míg képzeletem
ily messze jár, a hajónk kikötött már!                                                                                                                                                                               Felnézek az égre, a kékre - de                                                                                                                                                                                     nem látom a napot. Így hát halkan ,                                                                                                                                                                                csak magamban dalolok...




Mesélek egy történetet

 Egyszer nagyon régen
 egy kis csillag fenn az égen
 fényesen ragyogott , de
 jött egy sötét felhő és
 csak bolyongott , sürgött -
 forgott karikába , amíg
 csak- csak elveszett
 a sötét éjszakában .
 Jött egy fénylő csillag ,
 megsajnálta , és
 otthonába vezette .

  Évek  jöttek , mentek , de
a kis csillag fénytelen maradt,
mégsem ragyogott.Sőt
tovább - tovább kopott .
Egyszer aztán felnézett az égre ,
távoli csillagok fényét irigyelte .
  - Az én csillogásom megkopott,
halványan pislákolok, fenn az égen
sötét éjszakákon látszik
csak pici fényem ,
eltompítják a nagyok.
Égi tenger tova ringat
Csillagfényben könnyet hullat
 Őszi szél jön és
 zúg érdesen süvöltőn ...

Mi történik ott felleg közti magasban?
A csillagok , a messzi csillagok
vágtak rést , hogy lépteim kilessék.
Nincs benne vég és nincs
benne kezdet sehol .

Fájt , letörtem,  - milyen lesz a holnapom ?
Amíg töprengtem,  fényben lassan kimérten
zendült szívemben az ének.
Mennék a csillagfényes ösvényen ,
csodái közt , -  bárhová is jutnék a világban
bármi messze, mégis látnom kell  piciny
      fénnyel is  - a holnapom.

Esti Csillag

http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%ADm#Asszon.C3.A1nc


szálakban, pár hajnalt
Ritmika szerint   :Hímrím 

Más néven: éles rím. A rímelő szavak lejtése jambikus:

A nőrím vagy tompa rím a hímrím ellentéte: a rímpár ritmusa trocheus.

- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
 - Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
 - Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.

- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;
 - Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
 - Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
 - Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.

- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!

 - Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
 - Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.